Hetényi János (Ekel, 1786. júl. 26. – Ekel, 1853. júl. 26.) ref. lelkész. Tanult Komáromban, Pozsonyban, majd Debrecenben, hol →köztanítóságot és →seniorságot is viselt. Miután másfél évig lelkész-atyja mellett segédlelkész volt, 1814 elejétől pedig Göttingenben is gyarapította ismereteit, az onnan hazatértet atyja helyébe szülőföldjén választották lelkésszé s ott működött haláláig. – 1843-ban aljegyzője lett a →dunántúli egyházkerületnek. A hazai bölcsészeti irodalomnak szabadelvű szellemben kimagasló alakja volt, s e téren szerzett érdemei elismeréséül a Magyar Tud. Akadémia, melynek számos pályadíját nyerte el, 1836-ban levelező, 1840-ben rendes tagjává választotta. – Egyházi érdekű művei: Sarolta és Adalbert (Hősköltemény a keresztyénségnek Magyarországon való megalapításáról). (Pest. 1825.) (II. kiad. 1844.) Haza temploma (Erkölcstan). (Uo. 1831.) A Pesten állítandó ref. főiskolai rend tervezete (100 arany jutalmat nyer pályamű). (Kecskemét, 1843.) A magyar Parthenon előcsarnoka. (Pest, 1853.) Szemelvények Máté evangéliumából (Gyakorlati bibliamagyarázatok, 1884.). Kisebb, de jeles cikkeit a P. E. I. L. (1842–48.) nagy számban közölte. Kéziratban is maradtak ily irányú művei.

Irodalom: Kőrössy György: Önállóságra törekvés a magyar philosphiában (1886.), Pogrányi József: Tudós H. J. és kora (1908.), Magda Sándor: A magyar egyezményes philosophia (1914.), Péterffy Sándor: H. J. paedagogiai munkáiról (1886.).