Herrmann Péter (Nagyszeben, 1673. – Nagysink, 1739. júl. 3.) ev. lelkész. Nagyszebenben tanult. Külföldre menvén, 1697. júl. 3-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be, melyen 1699. ápr. 27-én magisterré avatták. Visszatérve hazájába, 1702 szeptemberében →rektor lett Nagyszebenben, majd 1709 szeptemberében első →káplánnak ment Nagysinkre, hol 1713-ban →elsőpapnak választották. – Teol. művei: De peccato per ignorantiam (Act. III. 17.). (Wittenberg, 1699.) De natura et constitutione ethicae. (Nagyszeben, 1702.) Theses theologicae de Christo servatore nostro. (Uo. 1709.)