Hercegszőlősi kánonok, az →alsódunamelléki ref egyházkerületnek 1576. aug. 16–17-én Hercegszőlősön tartott zsinatán elfogadott egyházigazgatási kánonok, melyek a pár évtizeddel korábbi →baranyai kánonoknak átmeneti jellegük mellőzésével egészen ref. szelleművé átdolgozásából keletkeztek. A latin nyelvű eredeti 47 cikkből áll, ekkorra már szintén készen levő magyar fordítása vagy inkább átdolgozása pedig a 32. cikk kihagyása folytán csupán 46-ból. Miként az alapul szolgáló baranyai kánonoknak az ötvenes években, úgy emezeknek a hatvanas években nemkülönben →Szegedi Kis István volt a szerkesztője, a néhány évvel későbbi lefordítását, jobbára átdolgozását pedig minden valószínűség szerint →Skaricza Máté végezte. A jelen volt negyven lelkész már a zsinaton aláírta, a következő évben pedig →Huszár Dávid mind a latin, mind a magyar szöveget közre is bocsátotta pápai nyomdájában. A közös forrás nyomán sok azonos részlete van a Sopron vármegyei evangélikusok 1598-i kánonoskönyvével, az egész Alsódunamellékre kiterjedő kötelező volta folytán pedig nagyobbára megegyezik a kerület kettéválása után az északibb részen végrehajtott módosításokból létrejött →pestmegyei kánonokkal. Az eredeti nyomtatványnak facsimile kiadása 1901-ben jelent meg →Mokos Gyula magyarázatával és más kánonok szövegével együtt.

Irodalom: Miklós Ödön: A hercegszőlősi kánonok eredete (1929.), amely az ún. barsmegyei kánonokat véli a h. k. első alakjának és Sztárait tekinti szerzőjének. Zoványi Jenő „Akadémikus, céhbeli és dilettáns egyháztörténetírók” (1943.) c. munkájában állást foglalt ellene, de Miklós is módosított azóta nézetén, később Veresmarti Illést nevezvén meg szerzőül.