Hatvani István (Rimaszombat, 1718. nov. 21. – Debrecen, 1786. nov. 16.) ref. tanár. Rimaszombatban kezdte tanulását. 1734-től Losoncon, 1736 februárjától Kecskeméten folytatta tanulmányait. Innen 1737-ben egy évre →praeceptornak ment Komáromba, majd 1738. ápr. 24-én Debrecenben iratkozott be a felsőbb osztályok tanulójául, de hamarosan újra Losoncra, s miután 1739 tavaszától nevelősködött, 1741 tavaszán ismét Debrecenbe tért vissza. Miután itt 1744-től →köztanítóságot viselt, külföldre indult s 1746. máj. 13-án a baseli egyetem hallgatói közé lépett, melyen 1747 januárjában teol. doktori, 1748 áprilisában orvosdoktori oklevelet szerzett. Meglátogatván Németalföldet is még, 1748 végére hazatért s debreceni tanár lett. Orvosi működése, természettudományi búvárkodása és irodalmi munkássága csakhamar hírnevet szerzett neki, még külföldön is. A baseli biblia kiadására ő is befolyással volt buzdításaival. A fennforgó iskolai ügyek megbeszélésére II. József által 1782 március elejére egybehívatott értekezleten →Domokos Lajossal ő képviselte a ref. egyházat. A →Sinai küzdelmében tevékeny részt vett, míg 1786 februárjában lemondott hivataláról s még ezévben meghalt. – Írói működése több tudomány mezején volt jelentékeny. – Teol. érdekű művei: Animadversiones theologico-criticae. (Basel, 1747.) (Új átd. kiad. a „Museum Helveticum” VIII. particulájában, 1748.) Dilucidatio uberior paragraphi ultimi animadversionum suarum (Pótlék az előbbihez e folyóirat IX. particulájában, 1748.). Oratio inauguralis de matheseos utilitate… Cumprimis theologo… (Ua. folyóirat XX. particula, 1751.) A fiúi és leányi iskolákban tanuló gyermekek számára íratott rövid könyörgések. (Uo. 1752.) (A heidelbergi káté magyar kiadásának mellékletéül több ízben.) Oratio de philosophiae utilitate in theologia. (Basel, 1757.) De jure summorum imperantium in religionem et conscientiam civium (Az előbbivel együtt). Introductio ad principia philosophiae. (Debrecen, 1757.) Az úri szent vacsorára megtanító könyvecske. (Basel, 1760.) Modesta disquisitio: num in philosophia, eadem doctrinae capita tractari et sic eadem philosophia, quoad omnes ejus partes in scholis, gymnasiis et academiis rom.-catholicis, augustanis ac reformatis salva religione doceri possit? (Bécs, 1785.) Gyászverseket írt a Maróthy György halálára (1746.). Megírta önéletrajzát is 1757-ig (Közölte Lósy-Schmidt). Kéziratban fennmaradt az a művecskéje, melyben Ribini Jánosnak a „Melianus Gnatereth” c. művére írt észrevételeit cáfolta s amelyre válaszolt is Ribini.

Irodalom: Heinrich Gusztáv: Der ungarische Faust (Ungarische Revue, 1886.), Imre Lajos: A magyar Faust (Erdélyi Múzeum, 1893.), Lósy-Schmidt Ede: H. I. élete és művei (I. k. 1932.), Elekes György: H. receptjei a debreceni diákok részére (1940.).