Harsányi Móricz István (Nagyharsány, 1630. – ?, 1691. márc. 1.) ref. lelkész. Tanult Debrecenben, hol 1651. márc. 6-án →subscribált. Külföldre menvén, 1656 júliusában az utrechti. 1657. febr. 10-én a franekeri, ez évi szept. 1-én a groningeni egyetemre iratkozott be. Hazatérte után 1660 végén miskolci másodpap, 1661 után tiszaszederkényi, 1665 és 1668 között rimaszombati lelkész lett. Innen 1674. febr. 18-án maga elé idézte a pozsonyi →delegatum judicium, mely ápr. 4-én fej- és jószágvesztésre ítélte. Erre át kellett szenvednie a pozsonyi és lipótvári fogságot. azután a gályákra eladás végett Nápolyba hurcoltatást. Kiszabadíttatván, társaival együtt Svájcba ment s Zürichben töltött másfél évet. Végre 1678 elején visszatért hazájába régi állására. – Irodalmi téren nem működött, csak respondens volt egy ízben, midőn az képezte vita tárgyát, hogy „quaenam sunt opera legis, quae fidei opponuntur?” (1657.) Lehetett azonban része a →Kocsi Csergő Bálint „Narratio… „-jában. – Arcképe fennmaradt.