Haner György (Segesvár, 1672. ápr. 28. – Berethalom, 1740. dec. 14.) ev. püspök. Hazai tanulása befejeztével Wittenbergbe ment, hol 1691. ápr. 5-én iratkozott be az egyetemre. Miután ezen 1692. okt. 13-án magisterséget szerzett, még évekig ott időzött s csak 1695-re tért vissza hazájába, amikor is →rektor lett Segesvárt. 1698-tól ugyanott prédikátor, 1701-től Apoldon, 1706-tól Szászkézden, 1708-tól Nagysinken, 1713-tól Medgyesen lelkész volt. Mint idevaló →elsőpapot, 1719-ben →dékánná választotta a →medgyesi káptalan, 1736-ban püspökké az →egyházkerület. Ugyanekkor a berethalmi lelkészi állást foglalta el. – Művei: De literarum hebraicarum origine. (Wittenberg, 1692.) De punctorum hebraeorum cum literis coaevitate. (Uo. 1693.) Historia ecclesiarum Transsylvanicarum. (Majnafrankfurt és Lipcse, 1694.) De theologia in genere. (Nagyszeben, 1696.) De theologiae objecto sive de religione. (Uo. 1697.) De scriptura sacra (2 f.). (Uo. 1697.) és 1698. De Deo unitrino. (Uo. 1697.) Respondenskedett a „Subjectum philosophiae moralis speciale” (1691.) felől, a „Pentecostalis pneumatologia paradisiaca” (1692.) felől, a „Lustratio hebraeorum” (1692.) felől és a „De ministerio ecclesiastico” (1693.) tartott vitákon. Összegyűjtötte az egyháza történetére, meg a papok kiváltságaira vonatkozó okiratokat. Sok műve maradt kéziratban.

Irodalom: Wittstock Henrik: Aus Briefen des M. Georg H. (Archiv des Vereines… N. F. XVI. k.).