Hamaliár Márton (Bát, 1750. nov. 1. – ?Szarvas, 1812. aug. 3.) ev. püspök. Tanult Felsőbakán, Selmecbányán, Lőcsén és Pozsonyban. Innen külföldre ment s 1774 nyarán a jenai egyetemre iratkozott be. Három év múlva hazajővén, selmecbányai →conrector, 1781 elején nagykürtösi. 1784 elején selmecbányai lelkész, 1790 körül egyszersmind nagyhonti →esperes, 1796-ban pedig a bányai kerület püspöke lett. Mint ilyen ment aztán 1803-ban lelkésznek Szarvasra, hol miután betegsége miatt 1806 végén lemondott püspöki állásáról, meghalt. – Tagja volt a →pesti zsinatnak. Püspöki működése emlékezetes az ún. „Hamaliár-féle Utasítások”-ról, melyeket 1801-re készített el s 1803-ban emelt egyházkerülete érvényre, 1863-ban pedig átdolgoztak a változott viszonyokhoz képest. Irodalmi téren is szorgalmasan dolgozott, s az 1801-ben alakult „Szlovák ev. irodalmi társaság” őt választotta elnökévé. – Művei: Materialien zum öffentlichen Religions-Unterricht in Kirchen und Schulen. (Selmecbánya, 1790.) Der Sieg über die Versuchungen zur Sünde (Böjtfővasárnapi prédikáció). (Uo. 1790.) Trauerrede über den kläglichen Tod… Leopold II. (Uo. 1792.) Die Verbindlichkeit… (Nagycsütörtöki prédikáció). (Uo. 1795.) Epistola pastoralis superintendentis. (Uo. 1796.) Az egyházi teendők rendje (Szlovák agenda). (Uo. 1798.) De gradibus consangvinitatis et adfinitatis in matrimonio. (Besztercebánya, 1803.) Passio-versek (szlovákul). (Pozsony, 1805.) Két vallásos ének (szlovákul). (Uo. 1806.) – továbbá a püspökké iktatásakor mondott latin beszéde, →Járossy. Mihályhoz intézett üdvözlő verse (1800.) és a Mossóci →Institoris Mihály halálára írt gyászverse (1803.).