Haán Lajos (Sámsonháza, 1818. aug. 13. – Békéscsaba, 1891. aug. 12.) ev. lelkész. Tanult 1829-től Mezőberényben, 1834-től Eperjesen, honnan 1839-ben nevelőségre ment. 1841-ben külföldre indult, hol ez évi okt. 12-től Jenában, azután Berlinben egy-egy szemesztert töltött. Hazájába visszatérve, 1842 őszétől polgári iskolai tanár s egyszersmind lelkész atyja mellett →káplán volt Békéscsabán. Miután a szabadságharcból is kivette a maga részét, 1849-ben a nagylaki, 1855-ben a békéscsabai egyház választotta lelkészéül, s mint ilyen halt meg. – Az egyetemes gyűlésnek főjegyzője, a Magyar Tud. Akadémiának (1877-től) s a dorpati tudós-társaságnak levelező tagja, a Magyar Történelmi Társulatnak s a Heraldikai és Genealogiai Társaságnak, valamint a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak választmányi tagja volt. Mindezt buzgó írói működésével érdemelte ki. – Egyházi irányú munkái: Énekeskönyv. (Szarvas, 1847.) (IV. kiad. Budapest, 1893.) Egyházi beszéd Békéscsabán… (Beköszöntő). (Uo. 1855.) (Szlovákul is.) Jena Hungarica. (Gyula, 1858.) Időszaki tábla a magyar prot. egyház történelméhez. (Pest, 1859.) (Németül uo. 1860.) A ker. egyház történetei. (Uo. 1865.) (II. kiad. 1885., szlovákul 1881.) Cithara sanctorum (szlovákul, az ev. énekeskönyvek története). →Szegedi Kis István élete (Békés vármegyei régészeti s művelődéstörténeti társulat évkönyvei, III. k.). (Gyula, 1878.) →Bél Mátyás. (Budapest, 1879.) A magyarhoni ág. hitv. evangelikusok egyetemes gyűlései és az egyetemes világi felügyelői hivatal. (Uo. 1883.) – továbbá az a gyászbeszéd, melyet szlovákul a Haviár Dániel temetésén (1868.) tartott. A köztörténet terén is nagy tevékenységet fejtett ki, ebbeli művei közül egyházi vonatkozásokkal bírnak: Békéscsaba (1845.), Nagylak (1853.) és Békés vármegye (1870.) története. Szerkesztette a bányai kerület 1868. s a négy kerület 1880. és 1885. évi névtárát. – Apja volt a Zsilinszky Mihály első feleségének.

Irodalom: Márki Sándor: H. L. emlékezete (1893.), Zsilinszky Mihály: H. L. emlékezete (1893.).