Gyurátz Ferenc (Alsóbük, 1841. ápr. (30) 27. ? 1925. máj. 3.) ev. püspök. Tanult Sopronban és 1866. okt. 8-tól a hallei egyetemen. Erről 1867 nyarán hazatérve, kővágóörsi segédlelkész, 1868-ban beledi, 1872-ben pápai lelkész lett. A kerületi →gyámintézet 1887-ben elnökké, a →dunántúli egyházkerület ugyanakkor főjegyzővé, a →veszprémi egyházmegye 1893-ban →esperessé választotta. Végre 1895 őszén püspökévé tette az →egyházkerület, mint ilyen 1896-ban elnöke lett a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak, melynek kezdettől fogva választmányi tagja volt. Miután pedig az elnökségről lemondott, 1907-ben ismét belépett a választmányba. Tagja volt a →budapesti első zsinatnak, választás útján, a másodiknak hivatalból, s ez utóbbinak alelnöke is. 1916-ban nyugalomba vonult mind a püspökségről mind a lelkészségről. – Az irodalom terén is tevékeny munkásságot fejtett ki. Cikkei, agendái és prédikációi a P. E. I. L.-ben a Prot. Papban, a Baldauf-Mesterházy féle Vigasztalások könyvében, a Czékus-Karsay féle Agendában s a pápai egyház általa 1875-től rendszeresen közzétett Évkönyveiben jelentek meg, a Magyar Prot. Irodalmi Társaság közgyűléseit megnyitó beszédei pedig azok Emlékkönyveiben. – Többi művei: A szabadkőművességről. (Pápa, 1886.) A hit oltára. (Budapest, 1887.) (II. kiad. uo. 1894.). Luther Márton. (Pápa, 1888.) Kézi agenda. (Uo. 1889.) (III. kiad. 1916.) Gusztáv Adolf svéd király élete. (Uo. 1892.) Lelki vezér. (Uo. 1894.) Hősök kora. (Uo. 1911.) A nő… (Uo. 1917.) – továbbá azok az alkalmi dolgozatai, melyeket Deák Ferenc, majd Rudolf gyászünnepén, Zsedényi Ede emlékére (1879.), Káldy Gyula elhunytakor (1889.), Radó Kálmán felügyelői beiktatásán (1889.), a millenniumkor, a zsolnai zsinat háromszázéves emlékünnepén (1910.), Gusztáv Adolf születésének háromszázéves fordulóján (1894.) és a szentgotthárdi templom felavatásán. (1913.) mondott el.

Irodalom: Payr Sándor: Gy. F. életrajza (1931.).