Gyulafehérvári ref. kollégium. Már az unitáriusoknak is magasabb rendű, legalábbis három tanárral ellátott iskolájuk levén e helyen pár évig, ennek tőlük elvétele s a reformátusok kezébe kerülése után 1571-től természetesen ezek is igyekeztek azt korábbi színvonalán tartani. Sikerült is legtöbbnyire, úgyhogy mikor Bethlen Gábor fejedelem országos határozat következtében akadémiát, vagyis az akkori elnevezés szerint egyetemet akart itt felállítani, az általa addig is mindig bőkezűen ellátott intézetnek nem sok kellett volna hozzá, hogy a honi származású tanároknak részint helyébe, részint melléjük alkalmazott külföldi hírességek csakugyan a legmagasabb fokra emelhessék azt. A fejedelem korai halála, bár éppen annak évében biztosította az intézet fennmaradását gazdag alapítványaival, mégis megakadályozta a terv teljes sikerre jutását. Mindamellett a kollégium, melyben már kevéssel 1623 után is négy magyar tanerő működött, s amelyben ezentúl egy →Crell és egy →Opitz, majd →Piscator, →Alstedt és →Bisterfeld, később →Crispinus szintén több-kevesebb ideig – az utóbbi három haláláig – tanárkodott, így is kimagasló helyet foglalt el az összes magyar iskolák között. Az ebben a korban Bethlen-kollégiumnak nevezett intézet ennek megfelelő eredménnyel folytatta munkálkodását, végül a →Basire vezetése alatt, de csak 1658-ig, mert ez évben feldúlták a tatárok. →Apafi fejedelem aztán háromévi kolozsvári működés után 1662-ben Nagyenyedre helyezte át. A gyulafehérvári kollégium azonban, ha már nem is mind Bethlen-kollégium, új életre ébredt, midőn Apafi 1672-ben a bujdosó →sárospataki kollégium tanárait és diákjait helyezte el erre alkalmassá tett épületeiben. Csakhogy a nemsokára egészen erdélyivé vált iskola ezúttal sem öröködhetett meg Gyulafehérvárt, mivel 1716. márc. 26-án az osztrák katonaság elvette mindenét, s a tanárokat meg tanulókat eltávolította a városból. Egyelőre Boroskrakkóba, az év őszén pedig Marosvásárhelyre vándorolt a zöme, ahol aztán az odavaló iskolából a sárospatak-gyulafehérvár-marosvásárhelyi kollégium fejlődött ki az egyesülés által. Az eredeti gyulafehérvári kollégium szervezeti szabályzata ismeretlen évből és törvényei 1630-ból közölve a Történelmi Tár 1879., illetőleg 1884. évi folyamában, az utóbbiak az →Erdélyi Prot. Közlöny 1872. évi folyamában is (Szabó Károly által).

Irodalom: Basire Izsák: Schema primum generale sive forma studiorum albensium (1657.), P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története (1868.), Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma (1903.), Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története (1896.), Vargha Zoltán: A gyulafehérvári főiskola 1657-i szabályzata (1907.).