György János (Iklad, 1877. nov. 27. – Bury [Brazília], 1929. jan. 3.) előbb unit. majd ref., végül felekezeten kívüli teológus és szociológus. Ikladon kezdett tanulni. A gimnáziumot 1888–93-ban Nagyenyeden, 1893–96-ban Kolozsvárt (az unitáriusoknál) végezte. Ezután ugyanott jogot hallgatott, s miután jogdoktorságot szerzett és ügyvédjelöltként is működött, 1901–1903-ban Kolozsvárt, 1903–1905-ben Oxfordban teológiával, majd az Egyesült Államokbeli Meadville-ben és Cambridge-ben bölcsészettel és szociológiával foglalkozott. Ez utóbbi helyen 1907-ben szociológiai doktori címet nyert. Visszatérve hazájába, 1907-től három évig teol. magántanári minőségben volt alkalmazva Kolozsvárt; 1911-ben pedig reformátusnak tért át s ez év végén lelkész lett Bodonkúton. Másfél év elteltével ezzel is felhagyott s napszámos- és iparos munkákat végzett, míg a székesfővárosi könyvtárban hivatalt kapott. 1920 tavaszán ismét Amerikába ment, ahonnan 1921 őszén visszajőve, angol leckék adásából élt, de azután újra csak kivándorolt Amerikába, s végül is a brazíliai Bury lett halálának helye. – Buzgó írói működésének teol. termékei: Hit és haladás. (Kolozsvár, 1908.) Jézus és az újszövetség. (Uo. 1908.) Az újszövetség hittana. (Uo. 1909.) Vallás-erkölcs és gazdaság. (Budapest, 1909.) A hit lelki alapjai (Ker. Magvető, 1911.). Ismeretlen evangélium. (Arad, 1914.) Az élet célja felé. (Uo. 1916.) A társadalmi megújulás bölcsészete. (Uo. év n.) Magyar műveket angolra fordított. Kéziratban maradt munkái is voltak.