György (Kegyes vagy Hitvalló), (?, 1484. márc. 4. – ?, 1543. dec. 27.) brandenburg-ansbachi őrgróf, akit a magyar történetírás általában Brandenburgi György néven ismer. Az 1506. évtől Magyarországon tartózkodott, ahol II. Ulászlóval való rokonsága nagy befolyást biztosított neki. A Korvin János özvegyét vevén feleségül, ennek halála után ő örökölte a Hunyadi-birtokot. 1516-tól gyámja és nevelője volt II. Lajosnak. A reformációt kezdettől fogva pártfogásába vette s felette sokat tett annak érdekében. Folytonos összeköttetésben állott a jelesebb reformátorokkal, magával Lutherrel is. A magyar nemzeti párt rossz szemmel nézte politikai működését s több ízben kikelt ellene. Végre 1525-ben elhagyta az országot, s ettől fogva mint Ansbachnak egyik, 1527-től pedig egyetlen uralkodója Németországban lakott. Az ágostai birodalmi gyűlésen egyik leglelkesebb támogatója volt a protestantizmus ügyének. 1542-ben huzamosabban tartózkodott udvarában →Dévai Bíró Mátyás.

Irodalom: Fraknói Vilmos: Brandenburgi György, II. Lajos nevelője (Bp. Szle, 1883.), Neustadt L.: Markgraf Georg von Brandenburg, als Erzieher am ungarischen Hofe (1883.), Erdmann: Luther und die Hohenzollern (1883.).