Gyöngyössy Sámuel (Miskolc, 1833. nov. 22. – Tiszanána, 1886. május 20.) ref. lelkész. Miskolcon tanult, míg 1851-ben Sárospatakra ment teológiára, amit egy évig itt, egy évig Debrecenben hallgatott. Miután 1853-tól →rektor volt Szikszón, 1855-től Berettyóújfaluban, majd Debrecenben volt segédlelkész, hol szinte két évig helyettes lelkészként is működött. 1861-ben téglási, 1864-ben nyíregyházi, 1870-ben nagykállói, 1876-ban miskolci, 1880-ban tiszanánai lelkész lett, s mint ilyen halt meg. – Számos cikke jelent meg, nem egy egyházi érdekű is. – Művei: Jeruzsálem végnapjai (Egyházi Könyvtár, 1858.) Az önkény áldozatai (Uo. 1858.). Imák és egyházi beszédek tára (I. f.). (Debrecen, 1862.) Magyar prot. egyházi szónoklatok (4 k.). (Miskolc, 1874–83.) Köznapi imák templomi használatra. (Debrecen, 1894.) – továbbá az a gyászbeszéde, melyet Szathmáry Király Pál felett tartott (1879.).