Guzmics Izidor (Jánosfa, 1786. ápr. 7. – Bakonybél, 1839. szept. 1.) római katolikus szerzetes. 1805-ben a benedekrendiek közé lépett s 1812–15-ben Pesten hallgatta a teológiát. Miután 1815 nyarán fölszentelték, azonnal teol. tanárul alkalmazta rendje Pannonhalmán. 1832-ben bakonybéli apát lett. – Magyar Tud. Akadémia 1830-ban rendes, 1838-ban tiszt. taggá választotta, a pesti egyetem pedig 1829-ben teol. díszdoktorrá tette. Több tudományágat művelt, de az egyházi irodalom terén vannak munkásságának maradandóbb emlékei. A katolikus és protestáns egyház uniója kérdésében →Báthony Gábor ref. püspök nyomán megindult vitában hat dolgozatával vett részt, amelyekben a protestánsoknak a katolikus egyházba való beolvadása gyanánt értelmezte az uniót. Szerkesztője volt a „Vallási és Egyházi Tár” (1832–37.) c. folyóiratnak, melyben egyéb tanulmányai mellett részletesen foglalkozott a Strauss Dávid Frigyes nézeteivel.

Irodalom: Zoltvány L. Irén: G. I. életrajza (1884.).