Graffius Lukács (Ecel, 1667. szept. 2. – Berethalom, 1736. okt. 30.) ev. püspök. 1672–83-ban Medgyesen tanult, közben egy évet a magyar nyelv kedvéért Kissároson töltve. 1683-tól Nagyenyeden, 1685-től Segesvárt folytatta tanulmányait, majd külföldre ment s 1687. márc. 17-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Megfordult még 1689-ben Hamburgban, 1690-ben Lipcsében. Ez évben visszatért hazájába s ettől fogva másodpap volt Medgyesen, míg 1695 áprilisában lelkész lett Kisselyken. 1699-ben visszament Medgyesre →elsőpapnak. 1711-ben pedig püspöknek választatván, Berethalmon foglalta el a lelkészi állást. Itt halt meg. – Erős küzdelmet folytatott a pietizmus ellen és az ezzel kapcsolatba került kérdésekben. „Bedenken über die Frage: ob ein Prediger, dessen Hausgenossen von der Pest angesteckt worden, sich seines Amtes enthalten und weichen könne” c. műve állítólag megjelent nyomtatásban (1717.), míg a Hermann Dávid „Annales”-ének folytatása kéziratban maradt. „Demonstratio…, quod reges et principes Transylvaniae exercitium jurium episcopalium… superintendenti et non alii cuiquam concrediderint” c. művének kivonatát Benkő adja a Milkovia II. kötetében. Több kéziratos műve van még, részint egyházjogi, részint dogmatikai tartalommal, de aktuális dolgokról. – Respondens volt a „De versione, quam vocant LXX virali” (1687.) szóló vitában.

Irodalom: Jekeli Hermann: Bischof Lukas G. im Kampfe mit dem Pietismus (1922.).