Gönczy Pál (Hajdúszoboszló, 1817. dec. 26. – Karácsond, 1892. jan. 12.) ref. vallású államtitkár. Hajdúszoboszlón kezdett tanulni. A gimnázium felsőbb osztályait 1834-tól Debrecenben járta, ahonnan 1838-ban Érköbölkútra ment tanítónak. Azután nevelősködött 1844-ig, amikor visszament Debrecenbe továbbtanulni, de csakhamar Svájcba utazott, hogy ott végezzen pedagógiai tanulmányokat. 1845-ben nevelőintézetet nyitott a zeleméri pusztán, 1849-ben ehelyett egy másikat Kólyban, de már 1851-ben tanári állást vállalt a →Szőnyi Pál pesti tanintézetében. 1852-ben aztán őmaga nyitott egyet ugyancsak Pesten, amelyet 1859-ben mindenestül átadott az ottani ref. egyházközségnek, tovább vivén benne az igazgatói tisztet. 1867-ben osztálytanácsossá, 1874-ben miniszteri tanácsossá neveztetett ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Mi-után 1888-ban államtitkári címet kapott, 1889-ben nyugalomba vonult. – 1858-ban levelező tagja lett a Magyar Tud. Akadémiának. A →dunamelléki egyházkerületnek tanácsbírája volt. Szülővárosában szobrot állítottak emlékére. – A pedagógiai irodalomban kiterjedt munkásságot fejtett ki. Egyházi érdekű művei: Népiskolai szervezet… a ref. iskolákban. (Pápa, 1859.) Emlékbeszéd Melanchthon Fülöp, mint nevelő és tanár felett. (Pest, 1860.) Egy prot. gimnázium terve (Sebessi János név alatt). (Uo. 1860.)

Irodalom: Király Károly: G. P. élete és működése (1886.), Kiss Áron: G. P. életrajza (1888.), Szőts Farkas: Emlékezés G. P.-ról. (Prot. Szle, 1910.)