Gönczy Lajos ifj. (Székelyudvarhely, 1889. szept. 29.) ref. tanár, az előbbinek fia. Székelyudvarhelyen 1907-ben végezte a gimnáziumot. Miután 1911-ig teológiát hallgatott Kolozsvárt, külföldre ment s egy évet a berlini egyetemen töltött. Visszatérve hazájába, Kolozsvárt püspöki titkárságot viselt és bölcsészetdoktorrá avatták. 1914-ben gyulafehérvári pap lett s mint ilyen 1920-ban teol. magántanárságot szerzett Kolozsvárt. Miután 1922-től két évig Désen lelkészkedett, 1924 óta kolozsvári teol. tanár. Az 1939-ben megnyílt →budapesti zsinatnak később póttagja lett. 1949-ben nyugalomba lépett. – Művei: Az érzelem problémája. (Kolozsvár, 1914.) Az összehasonlító történeti módszer alkalmazásának kérdése. (Gyulafehérvár, 1918.) Isten hatalmas keze alatt (Prédikációk). (Torda, 1927.) A ref. egyház cultusa. (Kolozsvár, 1928.) Az igehirdetés tényezői egymáshoz való viszonyukban. (Uo. 1931.) Eschatologia és igehirdetés (A Kecskeméthy-emlékkönyvben). (Uo. 1934.) Mi szükségünk van az ótestamentomra. (Uo. 1939.) A homiliás és szakramentomos istentisztelet. (Budapest, 1941.) Van még nyolc prédikációja az „Istennek nagyságos dolgai” (1930.) c. gyűjteményes kötetben. – Unokatestvére →Ravasz Lászlónak és →Musnai Lászlónak.