Göncre a reformáció korán eljutott, úgyhogy 1538-ban, midőn →Bencédi Székely István itt →rektor lett, az egész város a tisztított tanokat követhette már. A pár évtized múltával helvét irányúvá lett egyház hírneve nagyot emelkedett az ötvenes években, mikor →Székely István már lelkésze volt, majd a →Károlyi Gáspár lelkészkedése alatt, midőn egy messze kiható jelentőségű zsinatot is tartottak benne. A két, de nem egyenlő rangú lelkészt tartó egyház állandóan kiváló gondot fordított iskolájára is. Ám itt a tanügy ekkor érte el tetőpontját, mikor 1687-től ide volt telepedve a →sárospataki kollégium. Azonban 1695-ben nemcsak ezt űzték el innen is a jezsuiták, hanem az összes helybeli →belhivatalnokokat is, és elvették az egyháznak minden épületét. A Rákóczi-korszakban ugyan ismét feléledt rövid időre a vallásgyakorlatuk, de csak 1783-ban sikerült végleg engedélyt nyerniök lelkész és tanító választására. A templom fel is épült 1786-ra, s azóta a fokozatos fejlődés útján halad az egyház.

Irodalom: Füzy János: A gönci ev. ref. egyház története (Sárospataki Lapok, 1884.), Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története (1926.).