Gödör György (Szentgyörgyvölgy, 1767. – Vadosfa, 1826. ápr. 10.) ev. esperes, reformátusnak született. Tanult Nemescsón, 1777-től Iharosberényben, 1778-tól Nemesdéden, 1782-től Pozsonyban, tehát többnyire ev. iskolákban, s így 1788-ban ily vallású helyettes lelkésznek ment Csabdira. 1791-ben külföldre menvén, ez év őszén a jenai egyetemre iratkozott be. Onnan másfél év múlva hazajőve, felsőszakonyi, 1795 márciusában uraiújfalusi, 1813-ban vadosfai lelkész lett. 1817-ben teol. licentiatusi címet kapott, 1818-ban az →alsósoproni egyházmegye →esperessé tette. – Művei: Gyászos beszéd… →Perlaki Dávid… hamvai felett… (Veszprém, 1802.) Halotti elmélkedés… Kisfaludi Trézsia… lelketlen teste felett… (Szombathely, 1802.) Horváth Péter úrnak… Bachich Anna kisasszonnyal lett öszvekelésekor… mondott beszéd… (Sopron, 1807.) Halotti elmélkedés… Nagy Judith… Vécsey István hitestársának végső tisztességtételekor… (Győr, 1812.) Vigasztaló beszéd Káldy Judit… emlékezetére. (Sopron, 1820.) Sok műve kéziratban maradt.