Göböl Gáspár (Szentkirályszabadja, 1746. – Kecskemét, 1818. márc. 26.) ref. esperes. Iskoláit Debrecenben végezte, hol 1760. ápr. 24-én iratkozott be a felsőbb tanulók közé, s 1768-tól →köztanitói, azután →contrascribai, 1770 őszétől 1771 tavaszáig →seniori tisztet viselt. Innen külföldre ment, majd hazajőve, 1772-ben adászteveli tanár, 1774-ben kunszentmiklósi másodpap, 1775 tavaszán dunavecsei lelkész lett. 1777-ben Kecskemétre választatott lelkésznek, hol aztán 1792 elején a →kecskeméti egyházmegyének →esperese s már előbb, 1791-ben a →dunamelléki kerületnek aljegyzője lett. – Kiváló szónok és képzett ember volt, kit a →Helytartótanács az 1790-ben tervbe vett akadémiába tagul ajánlott. Tagja volt a →budai zsinatnak. – Művei: Szabadulást óhajtó rab (Öt prédikáció). (Pest, 1784.) Utazó lélek (Verses mű). (Uo. 1785.) Az első embernek elesése (Durand után hét énekben). (Uo. 1789.) A veres barát elpusztult templom omlása mellett való szomorú képzelései (Ford.). (Hely n. 1790.) Új vélekedés az ó- és újtestamentomi prófétáknál gyakran előforduló nap, hold és csillagok megsetétedésekről. (Pest, 1796.) Liturgia (Név n., elfogadva a dunamelléki kerületben). (Vác, 1806.) Szívnek szavai (Gyászbeszéd →Végveresmarti Sámuel felett.). (Pest, 1808.) Ker. katekizmus. (Vác, év n.) (Több kiadása van.) Kéziratban is maradt munkája. – Veje volt →Szőnyi Virág Mihálynak.