Abacs (Bánffyhunyadi) János (Torda, 1746 eleje táján – Nagyenyed, 1815. aug. 5.) ref. püspök. Tanulmányait Nagyenyeden végezte, ahonnan 1767 után →rektornak ment Fogarasra. Majd külföldre látogatott el s 1771. szept. 27. a franekeri, 1772. okt. 13. a marburgi egyetemre iratkozott be. 1774-ben tért vissza s ez év júniusától másodpap, 1782-től →elsőpap volt Désen. 1782-ben →esperessé is lett a →dési egyházmegyében. Később egyházkerületi →főjegyzővé is megválasztatván, 1796. márciusban a püspökségre következett s ekkor Nagyenyedre költözött. Esperes korában lelkészi özvegy-árvai gyámintézetet létesített, mely azonban megszűnt távozása után. – Művei: Agenda (Konfirmációi káté), mely több kiadást ért. Ifjakhoz intéztetett… bölcs regula… (Gyászbeszéd Salánki Imre felett, 1785.), Kolozsvár, 1787. Üdvözlő verset írt →Köpeczi B. Sámuelhez (1772.), gyászverset a gr. Teleki III. Sándor halálára (1767.). – Apósa volt Hegedűs Sámuelnek, veje Csernátoni Vajda Péternek, sógora Csernátoni Vajda Sámuelnek.

Megkülönböztetendő tőle hasonló nevű nagybátyja, ki az 1734–5. tanévben Franekerben iratkozott be egyetemi hallgatónak s még 1741 tavaszán ott volt, majd aranyosgerendi lelkész lett, s mint ilyen, a →nagyenyedi egyházmegyében előbb →főjegyzői, 1773-tól 1788-ban történt haláláig pedig →esperesi tisztet viselt. Ennek szintén jelent meg egy prédikációja, melyet „Az Istennek elrendeléséről és a szentek választásáról…” tartott az 1774. évi közzsinat alkalmával (Kolozsvár, 1775.). Ez nevelőatyja volt →Fogarasi Pap Józsefnek, apósa →Gombási Istvánnak, öccse Abacs (Bánffyhunyadi) Mártonnak és fia Bánffyhunyadi →Abacs Mártonnak.