BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Esperes, egy kisebb, többnyire összefüggő területen fekvő több egyházközség közös testületét igazgató lelkész, ki szemmel tartja az egyházi tisztviselők működését és magaviseletét, valamint az egyes egyházak anyagi és vallási életét. A hatásköre alatt álló testület ma már majdnem mindenütt egyházmegye nevet visel, csak az unitáriusok nevezik egyházkörnek. A magyar prot. egyházak kezdettől fogva egyszerűen tovább folytatták a római katolicizmustól átvett esperesi hivatalt, de mihelyt alkalom nyílt rá, föléje állították, szintén a régi nyomokon haladva, a püspökit is. Ott viszont, ahol ebben az utóbbiban gátolva voltak, meg kellett elégedniök az esperesi igazgatással. Így azután az északnyugati vármegyék evangélikusai 1610-ig, a Szepes-, Sáros-, Abauj vármegyeiek 1614-ig, a tiszáninneni reformátusok pláne 1735-ig voltak ebben a magyar prot. egyházkormányzati fejlődés szempontjából kezdetleges állapotban. Az esperesnek megfelelő latin kifejezések a következők voltak: Archidiakonus, vicearchidiakonus, senior, decanus, decanus primarius, episcopus, coadjutor, inspector, praelatus, vicem gerens (nem vicegerens!), melyeknek azonban nagy része előfordul más jelentéssel is.