Eperjesi Mihály (?, 1646. – Vízakna 1715. aug. 20.) ref. lelkész. Erdélyben született valahol. Nagyenyeden tanult utoljára, ahonnan 1666 júniusa elején Fogarasra ment ki →rektornak. 1668 elején külföldre utazván, egy ideig ismeretlen helyen, majd 1671. márc. 2-től a leideni, 1672. júl. 29-től a marburgi, 1673. szept. 23-tól a heidelbergi egyetemen gyarapította ismereteit. E legutolsón a következő hónapban teol. doktorságot szerzett, majd visszatért hazájába, hol először Nagyenyeden lett lelkész. Innen 1684 májusában Dévára hívták, de oda nem ment el. Elment ellenben Vízaknára már 1685-ben s itt halt meg. 1682-ben tagja lett az akkor felállított tíztagú →főconsistóriumnak. Része volt →Tofeus ama törekvésének sikerében, mellyel megszerezte az egyháznak a →Gilányi-örökséget. 1684-ben a →Misztótfalusi Kis Miklós bibliakiadása érdekében tett lépéseket. – Művei: De unius Dei, Patris, Filii et Spiritus Sancti cognitione ad pietatem et salutem necessaria. (Leiden, 1672.) De nomine super omne nomen, quod Christo donatum. (Heidelberg, 1673.) – Üdvözlő verset írt Vásárhelyi Györgyhöz (1673.). Respondensi tisztet vitt a „De libero arbitrio” (1665.), a „De Deo” (1671.) és a „De providentia Dei actuali” (1672.) folytatott vitákon. – Nagyatyja volt →Borosnyai Nagy Zsigmondnak.