Alvinczi P. Péter, (Nagyenyed, 1570. k. – Kassa, 1634. nov. 22.) ref. lelkész. Iskoláit Nagyenyeden kezdte. Nagyváradon tanult még, azután pedig két ízben is ellátogatott a külföld nevezetesebb egyetemeire, melyek közül a wittenberginek 1598. máj. 30., a heidelberginek 1600. júl. 29. lépett a hallgatói sorába. A következő év elejére visszatérvén, ekkor debreceni →rektor, 1603 őszén nagyváradi →elsőpap lett. Mint ilyen, 1604. febr. 22. a →bihari egyházmegyének →esperesévé tétetett. 1605 legelején a háborús zavarok miatt Nagyváradról elmenekülvén, Nagykerekiben foglalt el lelkészi állást. Innen körülbelül egy év múltán Kassára ment magyar elsőpapnak, miután valamivel korábban nem fogadta el a szatmári papságot. A Pareus irénikus irányának levén híve, ha a magyarországi prot. felekezetek egyesülése érdekében nem is igen tehetett többet, annyira mégis ment, hogy Kassán fenn tudta tartani a nagyon eltérő szelleműek között legalább a külső egységet, bár nem ritkán csak nagy nehezen. E mellett igazi egyházának legközelebbi hivatalos testületében, az →abaújvár-tornai egyházmegyében →alesperesi tisztet viselt. A közéletben is kiváló szerepet játszott, mint előbb →Bocskaynak, azután →Rákóczy Zsigmondnak, majd →Bethlen Gábornak legbizalmasabb híve. Ismételten heves polémiát folytatott →Pázmány Péter, utána →Balásfi Tamás ellen, semmivel sem kisebb tehetséggel és képzettséggel, mint az előbb nevezett. – Művei: Egy tetetes, neve vesztett pápista emertől… küldetett színes öt levelekre… feleleti… (Debrecen, 1609.) Tükör… (Név n.) (H. n. 1614.) Itinerarium catholicum, azaz: Nevezetes vetélkedés… (Név n.) (Debrecen, 1616.) (Részleteket kiadott belőle Incze Gábor, 1934.) Querela Hungariae. Magyarország panasza. (Név n.) (Kassa, 1619.) (Latin és magyar szöveggel, a latin közölve Szalárdi krónikájában is, a magyart újra kiadta →Incze Gábor 1934-ben; német fordítása: (Pozsony, 1620.) a latinnak újabb kiadása: (Lőcse, 1619,) és (h. n. 1620.) Machiavellizatio… (Kassa) (1620.) Resultatio plagarum castigatoris autorem Machiavellizationis… (Uo. 1620.) Az Úrnak szent vacsorájáról való rövid intés… kérdésekkel és feleletekkel egyetemben. (Uo. 1622.) (Újra kiadta Incze Gábor, 1934.) Magyar gyászbeszéd Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna felett 1622. (Az „Exequiarum caeremonialium… libelli duo” c. gyűjteményben.) (Gyulafehérvár, 1624.) Dedicatio regii sacelli Cassoviansis… azaz: Kassán az királyi házban való kápolnának az abususokból isteni tiszteletre szentelésekor tett prédikáció… (Kassa, 1625.) Az néhai felséges Báthory Gábornak… testének eltakarításakor… tett intés… (Gyulafehérvár, 1628.) Quadragesima vasárnapra tartozó szent evangeliumnak magyarázatja hét prédikáció szerint… (Kassa, 1632.) Egy rövid úti prédikáció… mellé járul… gr. Bethlen Péter úrnak… gr. Illyésházy Catharina asszonnyal… lett… frigykötése előtt való intés. (Uo. 1632.) Postilla, azaz… prédikációk. (Uo. 1633.) Következik az Postillának második része. (Uo. 1634.) (Mindkét részből adott ki szemelvényeket Incze Gábor, 1934.) Közrebocsátotta és előszóval látta el a →Molnár Gergely latin grammatikáját versekbe szedve (1602.) s ő maga is írt nyelvtant. Valószínűleg ő volt szerzője a Bocskay védelmére kiadott Apologiának (1608.) is. Respondeált a „De ceteris enunciatorum divisionibus deque veritate et falsitate ex istorum oppositionibus resultante” (1599.) és a „De bonis operibus” (1601.) tartott vitákon. Üdvözlő verset írt Decsi Istvánhoz és Hodászi Katalinhoz (1602.), →Derecskei Ambrushoz (1603.) és →Fabricius Györgyhöz (1611.), gyászverset a Szikszai Kónya István halálára (görögül 1598.). Előszót írt a „Lelki orvosság” (1614.) c. fordított mű elé. – Őse volt a báró A. családnak.

Irodalom: Török István: A Querela Hungariae s az általa támasztott polémia (1883.), Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor és a kassai pap (Magyar Prot. Egyháztörténelmi Monográfiák, 1881.), H. Kiss Kálmán: A. P., a kassai magyar pap (P. E. I. L. 1893–1894.), Imre Sándor ifj.: A. P. kassai magyar pap élete (1898.), Incze Gábor: A. P. (1934.), Révész Kálmán: A. és a kassai vértanúk (Prot. Szemle 1899.)