BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Csizmadia Lajos (Tác, 1858. szept. 3. – Pápa, 1928. dec. 5.) ref. tanár. Tácon járt elemi iskolába. A gimnáziumból egy évet Pápán, egyet magánúton, hármat Pesten, hármat Pápán végzett. Miután egy-egy évig az orvosi és jegyzői pályával kísérletezett, a teol. tanfolyamra lépett Pápán, melyet 1882-ben befejezvén, a következő tanévben →seniorságot viselt. Külföldre menvén, az 1883–84. tanévet Edinburghben töltötte. Hazájába visszatérve, 1884 novemberétől →káplán volt több helyen, míg 1890 júliusában Nádasdladányban, 1893-ban Lepsényben lelkész lett. 1901 szeptemberében a gyakorlati teológia tanszékét foglalta el a pápai →teol. akadémián. 1926-ban nyugalomba vonult – A →Magyar Prot. Irodalmi Társulatnak 1909-től választmányi tagja volt. – Művei: Az igehirdetés alapelvei. (Pápa, 1903.) Bibliai szókönyv. (Debrecen, 1910.) Emlékezés →Thury Eteléről (Pápai kollégium értesítője, 1918.). Bibliai földrajz és természetrajz. (Tahitótfalu, 1927.) Nehezebb szentírási helyek magyarázata. (Uo. 1928.) Lefordította a következő munkákat: Természeti törvény a szellemi világban (Drummond után 1895., három kiadást ért), Az ő nyomdokain (Sheldon után 1903.), Egyházi beszédek (Kerr. után 1905.), Van Isten (Hastings után 1906.), A ker. szeretet munkái (Dalhoff után 1906.). – Sógora volt id. →Szabó Aladának.

Irodalom: Pongrácz József: Cs. L. (1930.).