BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Ceglédre a protestantizmus korán befészkelte magát. Annyi bizonyos, hogy mire →Szegedi Kis István 1545-ben odakerült lelkésznek, már a reformáció híve volt a város. Őutána Bakonyi Albert vehette át az egyház vezetését s ez az ő idejében térhetett át a helvét irányhoz. Bakonyi →esperesi tisztet is töltött be a széles kiterjedésű →kecskeméti (azután jó ideig éppen Ceglédről is nevezett) →egyházmegyében. Változatlanul megmaradt e szellem szolgálatában a város az egész török hódoltság alatt, azonban először 1596-ban, majd ismét 1683-ban menekülnie kellett népének a török elől, mindig csak évek múltával térhetve vissza a bujdosásból. 1707-ben meg szerbek dúlták fel a várost, melyet minden ilyen csapás után újjá kellett építeni romjaiból. A Rákóczi-szabadságharc után mind több-több tért foglalt benne a róm. katolikusság, míg aztán 1753-ban elvették ennek számára a reformátusoknak összes egyházi épületeit, templomukkal együtt, úgyhogy mindent újat kellett építtetniök. 1755-ben eltiltotta a →Helytartótanács, hogy akár csak középfokú iskolát is tartsanak fenn. Ám az ekként lehanyatlott iskola a 18. század vége tájától lassanként megint fejlődni kezdett, de azután más irányú törekvések miatt először 1846-ban, s még egy sikertelen kísérlet (1864–69.) után végleg megszűnt az elemin felüli felekezeti oktatás. 1792-ben megnövelték templomukat, összekötve azt a külön épült toronnyal. 1834-ben mindez áldozatul esvén egy tűzvésznek, helyette impozáns templom emeléséhez fogott a gyülekezet. Ez azonban csak évtizedek alatt tudott eljutni a befejezéshez. Mind ezt, mind az elemi iskolázás kellő arányú fejlesztését nagyban elősegítette az, hogy legelő-elkülönítés alkalmával 1864-ben gazdag egyház lett a református, mely 1938 óta két lelkészt tarta. A →türelmességi rendelet hatása alatt az addig ref. lelkigondozás alatt levő evangélikusok előbb szórvánnyá, 1792-ben leányegyházzá, 1802-ben anyaegyházzá alakultak, mely aztán szintén virágzásnak indult.

Irodalom: Takács József: A ceglédi ev. ref. egyház története dióhéjban (1892.), Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400. évfordulójára (1928.), S. Szabó József: A ceglédi ref. egyház lelkipásztorai (1931.) Uő.: A ceglédi ref. iskola története (1936.), Sárkány József: Küzdelmes évek… 1914–1931. (1931.)