Bolyai Farkas (Bólya, 1775. febr. 19. – Marosvásárhely, 1856. nov. 20.) ref. tanár. Tanult 1781 őszétől Nagyenyeden, majd Kolozsvárt, 1796-tól Jenában s még ez évtől Göttingenben. Hazatérve egy évig nevelősködött, 1801-től Domáldon gazdálkodást folytatott, míg 1804 tavaszán tanár lett Marosvásárhelyen. 1851 őszén nyugalomba lépett. – A Magyar Tud. Akadémia 1832-ben levelező tagjául választotta, amire többoldalú irodalmi működésével méltóvá tette magát, de képességei jóval túlhaladták ily módon szerzett érdemeit. Szépirodalmi dolgozatai is feltűnést keltettek korukban, s hivatott bírálók nyilatkoztak róluk nagy elismeréssel, de a matematikában tartozott ennek legkitűnőbb munkásai közé, a magyarságnak pedig mindeddig felül nem múlt nagysága. Ennek terén kiadott művei, bár többnyire tanulók használatára voltak szánva, a tudománynak olyan magaslatait érték el, hogy szakértő vélekedés szerint mindenik megannyi megtestesült filozófiája a mathesisnek, s mindig többé-kevésbé új oldalról tárgyalván a felölelt kérdéseket, annak fejlesztésére és előbbre vitelére rendkívül sokat tettek. Hírre tett szert a kályharakás terén is a tűzifa-kímélés szempontját figyelembe vevő új módszerével. Nevelésügyi elveket a 19. századnak már első harmadában olyanokat nyilvánított, amelyek évtizedekkel később meg is valósultak jobbára.