BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Veresmarti Mihály (?, 1572. márc. – Pozsony, 1646. eleje) reformátusnak született róm. kat. apátkanonok. Baranya vármegyében született valahol. Előbb otthon, 1588-tól Tolnán, majd Debrecenben tanult, ahonnan 1596 táján Ceglédre ment →rektornak. Miután ezt a hivatalt Kecskeméten és Nagykőrösön is viselte, ez utóbbi helyen még 1599 előtt lelkésszé választatott. Ez évben a törökök által híveivel együtt elűzetvén, Örményben lett lelkész. Itt egy darabig oly buzgón működött egyháza érdekében, hogy még fogságot is szenvedett miatta. 1605 őszén Komjátra ment lelkésznek, de 1608 eleje táján lemondván, 1610-ben áttért római katolikusnak. Másfél évi bécsi tartózkodás után 1611-ben Vágsellyén, 1614-ben Pozsonyban plébános, 1616-ban ugyanott kanonok, 1627-ben bátai apát lett. – Művei közül fordítások: Tanácskozás, melyet kelljen a különböző vallások közül választani (Less Lénárd után 1611., 1612., 1640.). Az eretnekeknek adott hitnek megtartásáról… (Becanus Márton után 1640.). Az előbbi második kiadásának toldaléka a Lesst cáfoló Meissner Boldizsárnak ebbeli munkájával foglalkozik „Az Meissner rosszalkodására rövid felelet” c. alatt. Ezt →Lindvai Göncz István latin fordításban közölte Meissnerrel, aki aztán „Responsio ad puerilem censuram M. V.” (Wittenberg, 1615. II. kiad. 1623.) címmel válaszolt reá, amit a mű harmadik kiadásában ő sem hagyott szó nélkül. Eredeti művei még: Intő s tanító levél a bátaiakhoz (1639.). Megtérése históriája (Kiadta →Ipolyi Arnold, 1875.).

Irodalom: Ipolyi Arnold: V. M. élete és munkái (1875.).