BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Belsősomogyi ref. egyházmegye, a →dunántúli kerületben, nagyjából a régi →kiskomárominak az utódja. A kiskomáromi egyház elvesztése után egy ideig addigi területén működött →egyházmegye jelenlegi alakját akkor vette fel, mikor a 18. század harmincas éveiben a →felsőbaranyai egyházmegyéből nem sokkal előbb kivált Somogy vármegyei egyházak három egyházmegyére szakadva rövidesen azt a tapasztalatot szerezték, hogy célszerűbb lesz egyesülniök még másokkal is. Így először a →kaposi már 1732-re s csakhamar a →gyöngyösmelléki és →szigetvári is együvé olvadt a →kiskomáromiból megmaradt résszel. Egy ideig ugyan →prosenioratusaként szerepelt a →veszprémi egyházmegyének, de már 1743-ban visszanyerte teljes önállóságát. A 18. század folyamán néhány régi egyháza újraéledvén, a század végére az 1732-i 36-ról 49-re emelkedett anyaegyházainak száma. A 19. század harmincas éveiben 60, nyolcvanas éveiben 66 (2 horvát-szlavonországival együtt) anyaegyházból, az első világháború kitörésekor 71 (6 horvát-szlavonországival együtt) anyaegyházból állott. Ezek közül a horvát-szlavonországiak és a fiumei elvétetvén, majd a két újonnan szervezett egyházzal együtt 66 anyaegyházat számlál, melyek közül 3 Zala vármegye, a többi Somogy vármegye területén fekszik. Legnevezetesebb közülük a csurgói, amennyiben ennek kebelében működött az egyházmegye gimnáziuma, mely 1792-ben alapíttatott. Espereseinek névsorából a következőkről tudunk: Kőrösi Torma Ferenc nagybajomi, nemesdédi l. (prosenior) (1728. máj.) 1744-ig, Bódis István hetesi l. 1744–1769, Elek Sámuel jádi, hedrehelyi l. 1769–1793, Kazi Pál csokonyai l. 1793-tól (1796. jan.), Szentgyörgyi István gigei l. (1792.) (1803. febr.), Vásárhelyi Sámuel csokonyai l. (1807.) 1827-ig (1826-tól nyug.), Budai Pál nagybajomi l. 1827–1854 (1843-tól nyug.), Szabó Gergely csökölyi l. (1843-tól h.) 1855–1856. →Széki Béla csokonyai l. 1856–1859, Kacsóh Lajos nagybajomi l. 1859–1864, →Halka Sámuel hoboli, kadarkúti l. 1864–1867, Mezei Pál csökölyi l. 1867–1878, Körmendy Sándor hedrehelyi l. 1878–1888, Begedi István istvándi l. 1888–1897, Barakonyi Kristóf homokszentgyörgyi l. 1898–1901, Nagy Lajos lábodi l. 1901–1924, Halka Sándor erdőcsokonyai l. 1924–1941, Szabó Bálint hedrehelyi l. 1941–1951, Németh Károly keszthelyi l. 1951–1952, amikor addigi alakjában megszűnt az egyházmegye.

Irodalom: Beck Gergely: A b. r. e. története (1937.), Tóth Endre: a b. e. Mária Terézia korában (1940.).