Nyáry Pál (Dunavecse, 1879. *július 19. – *?Balatonboglár, 1955. febr. 26.) ref. esperes. A teológiát 1901-ben végezte Budapesten. →Káplánkodás után lelkésszé választatott 1903-ban Pécsre. A →felsőbaranyai egyházmegye 1928-ban →esperesévé tette, de 1940-ben lemondott e hivataláról. – 1941-ben →egyházkerületi tanácsbíróvá választatott. Póttagja volt a →konventnek s 1933-ban és 1939-ben rendes tagja lett a zsinatnak. Szerkesztője volt egy pár egyházi irányú lapnak, s amellett a következő műveket írta: Keskeny út. (Pécs, 1903.) A pécsi ref. egyház története. (Uo. 1908.) Szoros kapu. (Debrecen, 1908.) Ref. ker. hitünk (Konfirmációi káté). (Pécs, 1927.) (V. kiad. 1932.) Örökkévaló szeretet. (Uo. 1928.) Az Úr az én vigasztalóm (Elmélkedések). (Uo. 1928.) (IV. kiad. 1936.) Világosság útja. (Budapest, 1936.) Isten fegyverei. (Pécs, 1942.) Szent asztalodhoz készülök. (Budapest, 1942.) Nincs már szívem félelmére. (Uo. 1943.)