BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Konvent (Egyetemes), a latin „conventus” szóból (generalis konvent, generalis consistorium, egyetemes értekezlet, egyetemes bizottmány, egyetemes tanácskozmány, conferentia), a magyar ref. egyházat egyetemesen érdeklő ügyek elintézésére hivatott testület, mely eredetét azokból a tanácskozásokból vette, melyeket a 17. század folyamán országgyűlésekre megjelent „mindkét hitvallású ev. rendek” természetszerűen nem egyszer tartottak. Az 1708-ban Pozsonyba összehívott országgyűlésen ezek alakot is öltöttek, ev. „konvent” nevet kapva. Ezzel egyidejűleg a Rákóczi körüli fejedelmi tanács protestáns tagjai maguk között szintén tartottak ilyeneket. Az egyházi bárminő gyűlések nemsokára bekövetkezett tilalma azután rákényszerítette őket arra, hogy ameddig érvényben volt ez, titokban gyűljenek össze itt-ott egyházaik életbe vágó kérdéseinek megbeszélésére. Igen alkalmasnak bizonyultak erre a tokaj-hegyaljai szüretek, meg a sárospataki kollégium tanévzáró vizsgálatai. A tilalom megszűntével aztán önként érthetőleg mindig az éppen alkalmasnak látszó helyen és időben gyűltek egybe, a szükséghez képest nemcsak külön-külön, hanem együttesen is a két felekezet megbízottjai. Az evangélikusok hamarabb tették hivatalossá ezt az intézményt maguk között az egyetemes gyűlések rendszeresítésével, míg a reformátusok a →budai zsinaton iktatták törvénybe, de minthogy ennek kánonai nem nyertek szentesítést, egészen a →debreceni zsinatig nem volt törvényes alapja és egyöntetűen gyakorolt hatásköre, habár voltaképpen minden egyes konvent élt több-kevesebb intézkedési joggal. A debreceni zsinat akként szervezte meg, hogy 19 lelkészi és 19 világi tagból álljon, akik közül 10 hivatalánál fogva, 28 pedig az →egyházkerületek időnkénti választása alapján vegyen benne részt. Jelenleg az erdélyi 8 tag elmaradása miatt 30 tagja van, 8 hivatalból, 22 választás útján. Az emlékezetesebb konventek ezek voltak: a →bodrogkeresztúri (1734.), a →bugyi (1773.), a különlegesen ún. →generalis konvent (1821–22.), de számos más is volt ezen kívül már a 18. század első harmadában is.

Irodalom: Révész Imre: A magyar ref. egyház számára egyházi főhatóságul felállíttatni szándékolt konventről (Figyelmezője, 1873.), Kovács Albert: A konvent kérdéséhez (Egyházi Reform, 1873.), Zoványi Jenő: Egyetemes főgondnok és főconsistorium a magyarországi ref. egyházban (1903.), Uő.: Adatok a 18. század első felében tartott ref. konventek történetéhez (M. Prot. Et. Adattár, 1904.), Uő.: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.).