BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Kiskomáromi ref. egyházmegye, a →dunántúli kerületben, a Zala vármegye keleti részén levő egyházakból és az e vármegyével 1596-tól 1715-ig politikailag egyesülve volt Somogy vármegyének azokból az egyházaiból állott eredetileg, melyek nem tartoztak a →baranyai egyházkerülethez. 1626-tól hozzá tartozott a volt →vízlendvai egyházmegyének is egy része. Viszont a →külsősomogyi egyházmegye megalakulásával az ehhez csatlakozott egyházaknak mintegy felerésze 1629-ben tőle vétetett el. E változás után negyven körül volt anyaegyházainak száma, melyek közül állandóan legtekintélyesebb volt a központjául szereplő kiskomáromi, melynek körében külön lelkész működött a várban és külön a városban. Midőn ez a város elveszett a protestantizmus számára, a többi egyházakat is megapasztotta az üldözés, s általában mindnyájan veszedelemnek voltak kitéve, de azért iparkodtak fenntartani szervezetüket, ha már nem is az illuzóriussá vált régi név alatt, hanem előbb mint a →veszprémi egyházmegye →prosenioratusa, nemsokára pedig mint →belsősomogyi egyházmegye. →Esperesei névsorából a következőket ismerjük: Soós János kiskomáromi l. (1612.) 1616-ig, Nagy Gáspár kiskomáromi l. 1616–1624, →Pathai István kiskomáromi l. (egyúttal püspök) 1624–1626, →Kanizsai Pál János kiskomáromi l. (egyúttal püspök) 1634–1639, Briccius Dániel kiskomáromi l. 1639–1655, Rátkai György kiskomáromi l. 1656-tól, Igmándy Márton csökölyi l. 1690 k.