az örök élet felől,^k és arra indít, hogy ezután örömest az ű kedves akaratja szerint életemet rendelni igyekezzem.^l

Krisztus ezokáért holt meg, és támadott föl halottaiból, hogy mind az holtakon, mind az elevenökön uralkodjék.

^c Corinth. 3. 12, 13. Avagy az Pál, avagy az Apolló, avagy az Kéfás, vagy ez világ, vagy ez élet, vagy az halál, vagy az követközendők, vagy az jelenvalók, mindenek tietök, ti penig az Krisztusé, az Krisztus penig az Istené.

^d 1. Pet. 1. 18, 19. Tudjátok-é, hogy ti nem veszendő állatokon, ezüstön avagy aranyon váltattatok meg az ti hejában való társalkodástokból, melyet az ti atyáitoknak tanításokból vöttetek vala, de az ártatlan és makula nélkül való báránnak, az Úr Jézus Krisztusnak drágalátos vérével.

^e 1. Ioan. 1. 7. Hogyha az világosságban járandunk, miképpen hogy ű az világosságban vagyon, viszontagsággal való közösülésünk vagyon ő vele, és az ő fiának az Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűneinkből. 1. Ioan. 2. 1, 2. Ha valaki vétközendik, szószólónk vagyon az Atyánál az igaz Jézus Krisztus, és ő engesztelő áldozat, az mi bűneinkért, és nem csak az mi bűneinkért, hanem ez egész világnak bűneiért.

^f 1. Ioh. 3. 8. Ezért jelent meg és ezért jűtt ez világra az Istennek fia, hogy az ördögnek cselekedetit elrontsa. Hebr. 2. 14, 15. Miérthogy ezokáért az gyermekek részesi az testnek és az vérnek, ű is hasonlatosképpen részese lött ugyanazonokban, hogy az halál által semmivé tenné azt, azki az halál által uralkodik vala, azaz az ördögöt, és szabadosokká tenné mindazokat, valakik az halálnak félelme miatt egész életökben kötelesek valának az szolgálat alá.

^g Ioan. 2. 38. 39, 40. Azért jüttem az égből alá ez földre, hogy nem az én akaratomat cseleködjem, de annak akaratját, azki engem el bocsátott. Ez penig annak akaratja azki engem el bocsátott, Atyámnak tudniillik, hogy valamit énnékem adott, abban semmit el ne veszessek, de azt amaz utolsó napon helyére állasSam. Ez penig annak akaratja, azki elbocsátott engemet, hogy minden, valaki látja a fiút és hiszen ű benne, annak örök élete légyen, én penig amaz utolsó napon föltámasztom űtet. Et Ioan. 10. 27, 28, 29, 30. Az én juhaim az én szómat hallgatják, és én őket megismerem, és követnek engemet, én is örök életet adok őnékiek, örökké el sem vesznek, és senki azokat az én kezemből ki nem ragadja. Az én Atyám ki azokat énnékem adta, nagyobb mindeneknél, és senki azokat az én Atyámnak kezéből ki nem ragadhatja. Én s az én Atyám egyek vagyunk.

^h Matth. 10. 29, 30, 31. Nemde két verebecskét adnak egy filyéren, és azok közül csak egy sem eshetik az földre az én Atyámnak akaratja nélkül? Ti néktek penig még az fejetökön való hajszálak is mind számán vadnak az Úrnál. Ne féljetek azért, ti sok verebeknél jobbak és drágábbak vagytok. Luc. 21. 19. Az ti fejeteken való hajszál, el nem vész. Az