Ím, lássad, az Isten kihí sok jó móddal,
    Mind prédikálással, zengedöző szóval,
    Nagy szép énekökkel, dicséret-mondássalⁱ,
    Csodával, haraggal, jótanács-adással.
De mint szerecsenek megfejérítéséreⁱⁱ,
    Az szappan nem használ megszépülésére,
    Úgy immárⁱⁱⁱ nem használ megtérésükre,
    Az Isten intése^iv ő idvösségükre.
Sőt, ennek felette vannak, kik keresik,
    Tőrrel, nem törvénnyel az Krisztust kergetik,
    Akarják újonnan ismét^v eltemetni,
    És hogy fel nem támad, ezt pénzért hirdetni.^vi
De szégyent tőn Isten az szentségös pápán,
    Ezzel az csudával az ő méltóságán,
    Az ő fölmagasztalt hármas^vii koronáján,
    Kivel ő öklödzi^viii Krisztust templomában.
Azért hitetlenek megfordulásukra,
    Kiterjeszté Isten megjobbulásukra^ix,
    Krisztust tagadóknak rettegő példájukra^x,
    Minden tevölygőknek jó útmutatásra.