BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Régi magyar könyvek (1500-1711) » Veszprémi históriás colligatuma       

Szent Isten vagyok én, mindent jóra intek,
azért hagyom néktek, hogy szentek legyetek,
Minden gonoszságot azért gyűlöljetek,
Pénitenciára hozzám megtérjetek.

Térj meg azért, Ember, te sok bűneidből,
mosd meg kezeidet az ártatlan vértől,
Kérlek, szűnjetek meg az sok gyűlölségtöl
hallgasd szent igémet engedelmes szűből.

Így nagy kegyelmessen énhozzám fogadlak,
az te sok bűnödből szépen megtisztítlak,
Mint az fejér gyapjat nagy szépen megmoslak,
és mint az fejér hó, szépen megtisztítlak.

Igen szükség, Ember, néked megértened,
én törlöm el néked minden bűneidet,
Ha énhozzám megtérsz, nálam üdvességed,
és nagy kegyelmessen megbocsátom vétked.

Nám az szentírásban minket ekképpen int,
térj meg, bűnös Ember, az Isten így tanít,
Mert az te vétkeid tégedet bémerít,
az veszedelemre nagy mélységre bévet.

Siess azért [térni], Ember, az Istenhez,
teljes életedben ű szent igéjéhez,
[Hi]gyjed, így közel lész az örök élethez,
hogy ha ragaszkodol Isten beszédéhez.

Példa légy mindennek te az szent életben,
Pénitenciára te megtért hütödben,
Mind éjjel és nappal, az Úr törvényében,
gyakorljad elmédet ű szent igéjében.

Ez jámbor élettel bírjad örökségül,
Istennek Országát megfegyhetetlenül,
Meg nem csalatkozol, higgyed, kétség nélkül,
ha az igaz hitben ekképpen élsz szentül.

Az nagy Úr Isten szömei azokon,
az kik őtet félik az egy igaz hütben,
Isten eltáplálja őket kegyelmessen,
és őket megáldja teljes életekben.

Dicsíretben lészen az Híveknek dolgok,
Isten kegyelméből kik meg igazultok,
Az feltámadásban bódogságra juttok,
az örök életre mert mind feltámadtok.

Gondolkodjál azért már az üdvességről,
és az üdvességben nagy dicsőségedről,
Mindörökké való te nagy