Egy szép ének
miképpen az Úr Isten megáldja azokat minden jóval, az kik őtet félik, és az istenteleneket megátkozza:

Mojzes harmadik könyvének 26. és ötödik könyvének
28. részéből szereztetett.

Az Istennek sok teremtett állatja,
kivel az ég és az széles föld rakva,
Mindenekben az Úr Istent hallgatja,
és úgy jár mind megvagyon neki hagyva.

Mert az Isten mikor őket teremté,
minden dolgát nagy szépen elrendelé,
miben híven eljárjon, megjelenté,
mindeniket utában elereszté.

Már tekints meg az magasságos Eget,
és alatta az földet és vizeket,
ezek között mindennemű szépséget,
avagy csak az csúszó-mászó férgeket.

Soha semmit nem láthatsz ez Világon,
ki ellene az Úr Istennek járjon,
De az kit tőn Úrrá minden állaton,
csak az Ember, kit az bűn kárhoztasson.

Az mely módot Isten azoknak ada,
azt mindenik nagy hűséggel megtartja,
Minekünk éjjel-nappal kiáltatja,
hogy megtérjünk, de senki nem fogadja.

Hogy az Isten minket hozzá hivatna,
és az veszedelemben megtartana,
ő szent Vére heában ne hullatna,
ebben lőn neki igen szép két módja.

Egy módon int kegyes ígiretivel,
ím előszer szépen kínál ezekkel,
Lennénk mi is hozzá nagy szeretettel,
élnénk az ő nagy kegyelmességével.