Régi magyar könyvek (1500-1711) » Veszprémi históriás colligatuma

[XIII.]

Hahóti Tőke Ferenc (*1520 körül? †?)

A lendvai prédikátor, akinek életéről keveset ismerünk, de tudjuk, hogy kapcsolata volt Tinódi Lantos Sebestyénnel, és 1553-1556 között volt Alsólendván prédikátor, tehát alig egy fél évtizeddel azután, hogy Francesco di Spiera történetét Nyugat-Európában nyomtatott könyvek terjesztették, verses históriáját magyarul is megírta. Lehetséges, hogy voltak körében is olyanok, akik a reformáció ügyét vállalták, majd döntésüket megmásították, szóval visszavonó népek voltak, akikkel való vesződésére hivatkozik éneke legvégén. A humanista Gyalui Torda Zsigmond (kb. 1510–1569) tekintélye is nagyban hozzájárulhatott érdeklődése felköltéséhez, hisz neves hazánkfia Padovában időzött 1546-tól, az 1549-ben Velencébe idézett jogász Spira történetét ő is dokumentálta a már egy év múlva megjelent könyvben (Basel, 1550). Tőke Ferenc külföldi tanulmányútján szerzett kapcsolatait és könyveit nem ismerjük. Nem tudunk énekének egykorú nyomtatott kiadásáról sem. A hasonló énekes históriák sorában megjelenhetett belőle két vagy háromszáz példány, amely azután teljesen el is kopott a használatban. Lehetséges az is, hogy csak kéziratos másolatban terjedt.

Nyomtatásban először Bornemisza Péter énekeskönyve közölte a maga gyűjtötte oktató históriák között, forrása megjelölése nélkül a második rendben, Spira Ferentz kétségbe eséséről élőfejjel; az ének későbbi kiadásáról nem tudunk. A 20. század végén az RMKT szövegére alapozva jelent meg belőle népszerű kiadás.

Szilády Áron Tőke Ferenc legvalószínűbb forrásának csak kései kiadásához jutott hozzá, holott Debrecenben megvolt, ma is megvan ennek ugyan nem legelső, de 1608-ban megjelent kiadása:

Historia Francisci Spierae: qui, quod susceptam semel evangelicae veritatis professionem abnegaset, damnassetque, in horrendam incidit desperationem. A quatuor summis Viris, summa fide conscripta: cum clarissim[orum] Virorum praefationibus.

Accessit quoque; Martini Borrhai, de usu, quem Spierae tum exemplum, tum doctrina afferat, judicium.

Anno M D C VIII. (Ambergae, Ex Officina Forsteriana. M D C VIII.)

12° A–M = [2], 278, [8] p.

A kötetkét kódexlapba kötötték, Szilády Áron idején, és ma is D 387 a raktári jelzete. A 18. század második felében került a könyvtár állományába, első tulajdonosa az előzéklapra írta nevét: Joannis Burgonneri D. 1608., tehát a megjelenés évében szerezte.

A kötetke tartalmát jól szemléltetik az itt következő lappárok, ezek alapján bizonyos, hogy Tőke Ferenc vagy az 1550-es első kiadást, vagy valamely más, ennek alapján készült, vagy azonos tartalmú kiadványt használt a történethez.

Azt már Szilády Áron megállapította, hogy nem Bornemisza énekeskönyvét követi a Lugossy-kódex. Független a Bornemisza énekeskönyvében olvasható nyomtatott szövegtől a Polgáron készült másolat is. Ezek egymástól sem függenek. A két kéziratos ág lényegében egyező szövegű, de vannak jellemző eltérései, amely alapján szólhatunk egy protestáns és egy nemprotesáns hagyományozási ágról.

Következetesen eltérő névalakban olvassuk a főhős nevét a kétféle kéziratos

másolatban, ez nem lehet véletlen elhibázás, mert a verssorok is módosultak több helyen a szótagszámbeli eltérés következtében, amint ezt a szöveg mutatja. A történet egyes szereplőinek is másképpen torzult el a névalakja.

Gyaníthatóan a Polgáron készült másolat mintája is erősebben ö-ző lehetett, de ezt csak eleinte követte, később nem. Ezt a Velöncében, később Velencéből szóalak mutatja.

A két kézirat között megállapítható még egy ponton egy sajátos felekezeti jellegű eltérés. A Polgáron másolt kéziratban kétszer Oltári szentség található szent vacsora és Krisztus vacsorája helyett. E mellett tentatio (a tentatio–oratio–meditatio triádjára utalás?) helyén létánia, bolond bűbájolás helyett pedig berbitélés. Polgáron tehát mintegy rekatolizált változatát másolták a históriának.

Ezzel összhangban van, hogy a kéziratot, és valószínűleg a teljes kötet históriáit, az egri káptalani kórus kántora birtokolta.

♪ [Józsefnek megmondom az ő krónikáját?]

Nagybáncsai Mátyás 1556-ból való, tehát egykorú énekének ugyan 12 . 12 . 12 . 13 . a strófaszerkezete, de nem ritkán találhatni 4× 12 strófaszerkezetű énekek fölött ugyanezt az ad notam megjelölést. (v.ö.: RMDT I. 48, 50. eredeti, ill. a 48 és 50 átírt változatát.) A zárósor utolsó előtti két hangját egy szótagra énekelhették, ezzel a hajlítással a dallam minden változata alkalmas Tőke Ferenc énekéhez. De van egy másik lehetőség, a 16. századból eredő, de csak a 18. században lejegyzett énekeskönyvi dallam, amely ma is él: 1778 116 (Irgalmazz Úr Isten immáron énnékem) Tőke Ferenc énekének szövege 480 sor. Az RMKT VI. szerint egy strófával kevesebb, ennek a hiánynak alább található a pótlása. Egy strófa a Lugossy-kódex szövegéből és az 1611-ben Polgáron másolt kéziratból egyaránt hiányzik (az RMKT számozása szerint ez a 157–160. sor):

Szilády Áron figyelmét elkerülhette, hogy a 284. sor után hiányzik egy strófa a szövegből, amely a Lugossy-kódexben megvan, de Bornemisza forrásában hiányozhatott, vagy nyomtatás közben kimaradt.

*

A szöveg betű szerinti átírásának jegyzeteiben dőlt betűvel a Lugossy-kódex, valamint álló betűvel a Detrekői énekeskönyv valamennyi eltérése olvasható egymás mellett. Szilády Áron – kora szokása szerint – átírva, de a szóalakokat őrizve adta közre Bornemisza nyomán Spira históriáját, jegyzetekben utal a Lugossy-kódex eltéréseire is. Más forrást nem nevez meg és nem ismer. A Polgári másolat szerinti szöveg itt jelenik meg először.