Dr. Hörcsik Richárd: Dr. Nagy Barna Kálvin-kutató munkássága

1. Bevezetés

Az elmúlt évben volt Nagy Barna születésének 85., halálának 25. évfordulója. Ebből az alkalomból sem az egyházi, sem pedig a világi tudományos élet nem emlékezett meg róla. Egyedül a Képes Kálvin Kalendárium hasábjain, az egykori professzor jóbarát, Dr. Török István írt rövid méltatást.¹

Pedig Nagy Barnát úgy tartjuk számon², mint a Magyarországi Református Egyház XX. századi egyik legkiemelkedőbb teológusát; a reformáció korának irodalom és könyvészettörténeti, hazai és nemzetközi szaktekintélyét; és nem utolsó sorban mint a XX. század egyik legkiemelkedőbb Kálvin-kutatóját.

Jellemző, hogy az 1977-ben átdolgozott Zoványi Egyháztör­téneti Lexikonja, az akkor már 8 éve halott Nagy Barnáról említést sem tesz, miközben akkor még élő két volt tanártársát tárgyalja.

Éppen ezért örülök, hogy a Nemzetközi Kálvin-Kongresszus, Neuser professzor vezetésével, az 1994-ben újjászerveződött Kálvin János Szövetség Kálvin Kutató tagozata megbízott ezzel az előadással³. Így valamelyest törleszthet adósságából mind a nemzetközi, mind pedig a hazai Kálvin-kutatás, hogy feleleveníti Nagy Barna Kálvin-kutató munkásságát.

Külön köszönet a konferencia szervezőinek, hogy a három napos program Nagy Barna munkásságának az ismertetésével kezdődik. Úgy vélem, ennek szimbólikus jelentősége is lehet. Mert Nagy Barna Kálvin-kutató munkásságának áttekintése nem pusztán megemlékezés, hanem egyúttal a jövőbe való előretekintést jelent. Mert amit ő elvégzett, amit félbehagyott és amit eltervezett – még 25 év távlatából is előrevetíti a Magyarországi Református Egyház Kálvin-kutatásának feladatait.

Először Nagy Barna életútját tekintem át abból a szempontból, hogy más teológiai, dogmatikai, egyház- és irodalomtörténeti mun­kásságának nem egyfajta „mellékterméke” volt Kálvin-kutatása, hanem élete legfőbb tevékenysége. Ezután kutatásának időbeni és tematikai periodizációja alapján igyekszem Kálvin-kutató tevé­kenységéről átfogó képet rajzolni.

2. Nagy Barna életútja

Nagy Barna 1909. május 15-én született Sárospatakon⁴. Édesapja Nagy Béla (1877-1939) teológiai tanár. 1919 és 1927 között gimnazista a pataki Kollégiumban. A későbbi Kálvin-kutatása szempontjából érdemes megjegyezni, hogy ekkor bomlik ki nyelvtehetsége. A sárospataki Ifjúsági Közlönyben sorra jelennek meg angolból, németből, franciából versfordításai. A teológus évei alatt pedig elsajátítja a gyorsírás tudományát, több iskolai versenyt is megnyer⁵. Ez pedig abban lesz nagy segítségére, hogy szinte folyamatosan tudja olvasni azokat a francia gyorsírók által készített XVI. századi jegyzeteket, amivel Kálvin prédikációit jegyezték le.

Az 1929-30 akadémiai tanévet a franciaországi Montpellierben tölti, ahol Bergson filozófiája mellett behatóan megismerkedik Kálvin teológiájával. Ezután Zürichben Brunnert hallgatva a szisztematikai teológia felé orientálódik. Végül is 1933-34-ben Bonnban Barth Károly tanítványaként válik ízig-vérig dogmatikussá. Itthon 1936-ban avatják Debrecenben teológiai doktorrá.

1937-ben édesapja helyére a szisztematikai teológia tanárává választják Sárospatakon. Az Igazgatótanács jegyzőkönyve kitér Barth Károly ajánló soraira, amelyben „...őt alaposan gondolkodó, a teológia problémáinak önálló formát adó, tehetséges teológusnak minősíti és fejlődése felel a legjobb reménységeket táplálja”.⁶

Ilyen „alapozás” után kezdődik igen gazdag teológiai pályafutása. 1947-ben a teológia dékánja, majd a Kollégium rektora. Részt vesz az EVT amsterdami nagygyűlésén. Fáradhatatlanul dolgozik a teológus nevelés reformjain.

Életében az első komoly törést a pataki Kollégium megszűnése hozza. Megszűnése után elhagyja imádott városát és iskoláját, Bu­dapestre költözik. 1952-ben az Egyetemes Konventre kerül tudomá­nyos beosztásba. Ugyan két év múlva a budapesti Theológiai Akadémia Victor János örökébe tanárrá választja, de csakhamar következik a másik megrázkódtatás. Az 1956-os forradalom után rövid ideig börtönbe kerül és 1957 őszén megfosztják pesti kated­rájától. Az Egyetemes Konvent visszaminősítette „kutató pro­fesszorrá”.

Egykori tanártársa szerint ez a szerencsétlen tény mégis „képességei fokozottabb kibocsátásához segítette, amikor a tanári munkát felváltotta a tudományos kutatói szolgálattal. Hatalmas energiával ásta bele magát a magyar és ezzel együtt az európai reformáció kezdődő századába.”⁷ Tizenkét évnyi kutatásával ezen a téren is az élvonalba küzdötte fel magát – fogalmaz Török István.⁸ Holl Béla méltatásában pedig találóan írja: „A dogmatörténet taní­tása során figyelme egyre inkább a reformáció kezdődő századára, a magyar és az európai reformáció összefüggéseire irányult, hogy életének utolsó tizenkét esztendejében azután a katedrától megválva egészen ilyen irányú kutatásainak szentelje életét.”⁹

Persze az is tény, hogy a katedrájától megfosztott tanár nem nevelhetett teológus nemzedékeket, nem tudott kinevelni Kálvin-kutató fiatal nemzedéket, aminek ma érezzük hiányát igazán. Mégis ebben a „kutatói asylumban” a hazai Kálvin-kutatás szempont­jából maradandót, mi több pótolhatatlant tudott alkotni!

A RVSz 1956-ban megbízta a még kiadatlan Kálvin-prédi­kációk egy részének a gondozásával. Ez alatt az évtized alatt munkássága egyre ismertebb lett külföldön: Baselban, Genfben, Zürichben, Wittenbergben. Munkája elismeréseként a Zürichi Egyetem 1968-ban díszdoktorává avatta.

Itthon, Kálvin-kutatása mellett, mindjobban beépült a magyar történettudományi, – közelebbről irodalomtörténet-tudományi kuta­tásokba.¹⁰ Máig ható érvénnyel fogalmazta egykori tanártársa: ,,...munkássága olyan masszívan beépült a magyar tudományosságba, hogy akkor is jelenvalóként fog hatni, amikor eltűnik az a sírhalom is, amely most frissen borul... a pataki református temetőkerben.”¹¹ Nagy Barnát 1969. szeptember 17-én Budapesten, egyik előadása alatt érte a halál.

3. Kálvin-kutató munkásságának időbeni és tematikai peri­odizációja

Nagy Barna Kálvin-kutatói munkássága – elsősorban a megje­lent művei alapján – időben három nagy szakaszra osztható:

a) 1941 és 1947 között mint teológiai tanár, elsősorban szisztematikai alapon vizsgálja Kálvin teológiáját. Azon belül is politikai teológiáját helyezi új megvilágításba. Mintha ezzel a témával is üzenni akart volna a világégés felé sodródó magyar és európai országok teológusainak, felelős egyházi vezetőinek!

Ugyanakkor ebben a periódusban az 1943-as svájci tanulmányútja alkalmával megmutatkozik a forráskutató tehetsége is. Amikor pontosan számba veszi Kálvin addig kiadatlan prédikációit¹², mintegy újabb izgalmas kutatási területet jelölvén ki a jövő számára.

b) 1949 és 1956 között Nagy Barnát mint Kálvin kommen­tárjainak szakavatott magyar fordítóját ismerhetjük meg. A Római Levél magyarázatának magyar fordítása 1954-ben jelenik meg. Az 1956-os események azonban a Zsidókhoz írt levél magyarázata magyar fordításának kiadását késlelteti és csak 1965-ben lát napvilágot.

c) 1957 és 1969 között Nagy Barna új Kálvin-kutató arca mutatkozik meg: a forráskutatóé. Kálvin kiadatlan Ezékiel könyvének prédikációit ülteti át mai franciára.

Tematikailag ezek alapján összeáll Nagy Barna Kálvin-kutató munkássága, amely egy rendkívül széles skálát ölel át. 1. Kálvin politikai-teológiájának vizsgálatát. 2. Nyomtatásban megjelent kommentárjainak magyar nyelvű fordítását. 3. Eddig kiadatlan prédikációinak forráskutatását és közreadását. 4. A magyar protestáns „Kálvin-kutatás” megszervezését.

Nagy Barna mind a négy területen maradandót alkotott. Egyéb igen jelentős kutatói tevékenysége mellett szinte alig érthető: ho­gyan jutott mindene ideje és energiája! Tanítványai, barátai mindig a legnagyobb csodálattal és elismeréssel szóltak lelkes és igen intenzív munkastílusáról. Haláláig Kálvin-kutatása „szenvedéllyel és örömmel” töltötte el!¹³

4. Kálvin (politikai) teológiájának szisztematikai vizsgálata

Nagy Barna Kálvin-kutató munkásságának első szakasza dogmatikai síkon bontakozott ki. Amikor 1937-ben Sárospatakon a dogmatika professzorává nevezik ki, leginkább Barth Károly teológiájával foglalkozik. Azonban ezzel párhuzamosan bontakozik ki Kálvinnal való foglalatossága. Barth mellett Kálvint tartja „legnagyobb tanítómesterének”. Nagy Barna rendszeres teológiai gondolkodásának alapja: a református konfesszionalitás.¹⁴ Mindig is az egyház épülését tartja szem előtt. A két legalkalmasabb eszközt ehhez Kálvinban és Barth-ban látja – fogalmaz Koncz Sándor.

A barth-i teológia egyik leghitelesebb magyarországi tolmá­csolója és képviselője, mestere intenciói alapján, egyre többet foglalkozik Kálvinnal, annak teológiájával. Ennek első látható jele 1941-ben jelenik meg a Theologiai Szemle hasábjain: „Kálvin politikai theológiájának krisztológiai alapvetése” címmel.¹⁵ Meggyőződésem, hogy e munkának a megszületésében nemcsak Barth­nak, hanem Vasady Bélának volt szerepe. Vasady egyébként az Igazság és Élet 1937-38. évfolyamában cikksorozatban számol be arról az 1938-as oxfordi konferenciáról, ahol a világháború előtti időszak közkedvelt témáját vitatták meg: az állam és az egyház, a politikai teológia, az ige teológiájának a polgári kormányzással kapcsolatos problémáit, stb.

E téma vizsgálatánál tehát nem véletlen, hogy a barth-i gyöke­reken nevelkedett Nagy Barna Kálvinhoz nyúlt vissza. Nagy Barna előbb említett tanulmánya egyébként igen jelentős a korszak nemzetközi Kálvin-kutatásában. Most nem kívánom ismertetni részleteiben a tanulmányt, pusztán néhány jellemző részletet emelek ki, ami rávilágít a Kálvin-kutató Nagy Barna szisztematikai gon­dolkodására és kutatásának dogmatikai módszereire.

A témával kapcsolatosan Nagy Barna arra mutat rá, hogy Barth Károly ezzel összefüggésben egy bizonyos „hézagra” hívja fel a figyelmet, amely megtalálható a reformátorok teológiájában. Vagyis elmulasztják feltárni azt a pozitív összefüggést, amely a hit centruma: a megigazulás és a jog világa: az állam között fenn áll. Barth szerint ez a hiányosság Kálvinnál is megvan.

Ezen a ponton Nagy szembeszáll mesterével és így cáfol: „Mi Kálvin műveinek átbuvárlása közben úgy találtuk, hogy ez a hézag-pótló anyag nagymértékben megvan s az ő államtana – minden látszat és a Kálvin-kutatók eddigi eredményei ellenére – nem ’valamiféle általános’, bizonyos mértékig anonim gondviselésben..., hanem krisztológikus alapokon épül fel. Ezt a Kálvini Corpus-ban található anyagot össze kell gyűjtenünk, ki kell emelnünk s nyomatékosan fel kell mutatnunk, hogy minden fatális félreértésnek és visszaélésnek útját vágjuk...”¹⁶

Majd e fejtegetések után Nagy Barna Kálvin prédikációinak ismeretében megjegyzi: „Ha a kutatók ezt és még sok más, ezután idézendő Kálvini locust figyelembe vettek volna, egészen más szemüvegen néznék Kálvin államtanát és politikai etikáját.”¹⁷

Vagyis Nagy Barna tanulmányában – a korábbi, elsősorban német Kálvin-kutatókkal dacolva – teljesen új alapokra helyezve mutatja be Kálvin politikai teológiáját. Nagy egyértelművé teszi, hogy Kálvin politikai teológiájának az alapja nem csupán az isteni bölcsesség gondviselése, hanem kifejezetten maga Jézus Krisztus!

Nagy Barna ezt a vizsgálódását nem históriai, hanem szigorúan rendszeres teológiai jelleggel végzi. Tanulmányával – elmondása szerint – nem a teológiai történészek elméleti munkáit kívánja gyarapítani, hanem arra akar vállalkozni „hogy Kálvinnal együtt kérdezzünk a Szentírásban hangzó s itt és most hirdetendő Ige igazsága után.”¹⁸ Nagy Barnát ez nem mint valami „időtlen tan”, hanem az itt és most hirdetendő „egyházi tan” érdekli! Nem a kálvinizmus örök érvényű igazságait akarja „magasztalni”, hanem Kálvin egyházi tanításából okulva – a jelen döntő kérdései között akar az Ige világosságához eljutni.

Tanulmányából kitűnik: Kálvin csak eszköz arra (és nem végcél), hogy eljusson a hiteles válaszhoz, amit arra kell hogy adjon, amit az „élet kérdezett”, illetve amiket a kor politikai eseményei kiváltottak az egyházak felelős vezetőiben. „Azzal a felelősséggel eltelve nyúlunk Kálvin írásaihoz, azt fogjuk találni – írja Nagy –, hogy ő neki hallatlanul és lélegzetelállítóan aktuális mondanivalói vannak a ma igehirdető egyháza és ezen keresztül a mai állami és politikai élet számára.” Azt hiszem 1941-ben ezek nyílt és világos szavak voltak!

Kálvin politikai teológiáját Nagy Barna nagy alapossággal, a források biztos kezelésével és Kálvin munkáinak alapos ismeretével tárja olvasói elé. Megállapítja, hogy Kálvinnál az állam, a politikai rend sohasem öncél, hanem szolgálatra rendelt gyámolító eszköz, a bennünket Krisztus társaságába hívó és abban megtartó Isten kezében. Ezért eleve és elvből lehetetlenség az államot abszolutizálni!

A tanulmány újszerűségét mi sem bizonyítja a legjobban, mint az a tény, hogy 1943-ban, amikor előadta Baselban Kálvin állam-tanát, „nemzetközileg felfigyeltek” rá.¹⁹

Nagy Barna előbb ismertetett szisztematikai Kálvin-kutatásának szinte egyenes folytatásaként könyvelhetjük el azt a fordítását, amivel 1943-ban jelentkezik. Vasady Béla kezdeményezésére²⁰ lefordítja németből Niesel: Kálvin teológiája című munkáját. Jólle­het ez csak egy fordítói tevékenység. Mégis Nagy Barnánál több ez ennél. Mert Niesel könyvében újszerű betekintést ad Kálvin teoló­giai gondolatvilágába. S ez az, ami teljesen egybeesett Nagy Barna felfogásával!²¹

De ugyanez a célzatosság vezeti Nagyot akkor is, amikor 1942-ben közzé teszi a Sárospataki Református Lapokban Kálvin János II. Zsoltárának a magyarázatát.²² „Ezt a Kálvini kommentárt – írja – azért kívánjuk magyar fordításban közzétenni, mert egyfelől módszeri szempontból, másfelől tartalmánál fogva rendkívül időszerű. Felejthetetlen példája annak, hogy mennyire krisztológikusan értelmezi Kálvin az Ótestamentumot. Erőteljes színekkel jellemzi Isten ügyének, Krisztus országának rendíthetetlenségét a világ háborgásai közepette.”²³

Nagy Barna Kálvin-kutatói munkásságának tehát első korszakát szisztematikus vizsgálódásai töltik ki. Bonni mestere, Barth és magyarországi inspirátora Vasady hatására, Niesel kutatásaival egyetértve – Kálvin úgy áll előttünk Nagy Barna munkáiban, mint az Ige teológusa, akinek gondolkodása – minden eddiginél ismertebben – szigorú krisztológikus alapokon nyugszik!

5. Kálvin Kommentárainak magyar fordítója

Nagy Barna Kálvin-kutató munkásságának másik igen jelentős részét teszi ki Kálvin Kommentárainak magyar nyelvre való lefordítása.²⁴ 1949-ben a Református Egyház hasábjain²⁵ mintegy saját és egyháza programjaként, „ünnepi ajándékként” arról számol be, hogy az Egyetemes Konvent Sajtóosztálya 1949-ben megindítja Kálvin összes újtestamentumi kommentárjainak magyar kiadását. Ezzel a Magyarországi Református Egyház 400 éves adósságát pótolhatja! A Konvent természetesen Nagy Barnát bízza meg a készítendő fordításokkal és a már elkészültek revíziójával, valamint sajtó alá rendezésével.

Nagy Barna hatalmas energiával kezdi meg ezt a munkát. De ellene mondana eddig megismert szigorú szisztematikai gondolko­dásmódjának, ha fordítói tevékenységét teológiai alapok nélkül indítaná el. E munka elvállalásában teológiai motivációja az volt, hogy a II. világháború utáni egyházi megújulás nyomán „szom­júság támadt” a „jó teológia” tiszta forrásai után. ,,Nincs igazi egyházi megújulás – írja – teológiai megújulás nélkül! Viszont a mi nemzedékünk theológiai megújulását nagyrészt a reformátori theológia új megismerésének köszönhetjük. Éppen Kálvin írásmagyarázatai tanítanak meg arra, hogy a jó theológia lényegében mindig írásmagyarázat, ... így a theológia sem öncélú tudomá­nyoskodás, hanem a tiszta igehirdetés szolgálata.”²⁶

Nagy Barna számít arra, hogy ezeket a kommentárokat nemcsak „céhbeli” teológusok fogják forgatni, hanem mindazok, akik egyszerűen csak az Igét akarták megismerni. Azok, akiknek Kálvin nem önmagáért kell és nem önmagában érdekes, hanem azért, mert az igét tolmácsolja számukra.

A Parochiális Könyvtár már az első világháború előtt lefordít­tatta Kálvin újszövetségi kommentárainak jelentős részét. Kiadásuk azonban elmaradt. A két világháború közötti teológiai élet pezs­gésében csak töredékek láttak napvilágot. Végül is 1939-ben Dávid Gyula székelyudvarhelyi lelkész kezdte meg kiadni.²⁷ Négy kötetben jelent meg az „Evangéliumok Harmóniája” (Máté, Márk, Lukács); az Apostolok cselekedetei két kötetben és a Timótheus I-II. levele egy kötetben.

Nagy Barna ezt kívánja tovább folytatni úgy, hogy először a magyar nyelven még nem olvasható kommentárokat szeretné kiadni, majd ezek után foglalkozna a régiek újrakiadásával. 1949-ben készült beszámolója alapján értesülünk arról, hogy akkorra már kész volt:²⁸ János-evangéliuma, a Római, a Galata és az Efézusi levelek kommentárjainak fordításai az akkor már elhunyt Rábold Gusztáv tollából. A két Korinthusi és a Zsidókhoz írt levél magya­rázatát pedig Szabó András fejezte be.

A felsorolt munkák közül Nagy Barna elsőként a Római levélhez fogott hozzá, amit 1952-re fejezett be és 1954-ben adtak ki. Ez a kálvini kommentár magyar nyelvű megjelenése igen jelentős esemény volt a magyar reformátusság életében. A Paro­chiális Könyvtár XXVI. köteteként egy régen félbeszakadt hagyo­mány elevenítődött ezzel fel. Másrészt a nehéz egyházi idők ellenére mégiscsak sikerült megjelentetni Kálvin kommentárját és törleszteni az egyház régi-régi adósságát. Ebben igen nagy szerepe volt Nagy Barnának!

A kommentár címlapján azt olvashatjuk: fordította Rábold Gusztáv, a fordítást átdolgozta és sajtó alá rendezte Nagy Barna. Összevetve a kötetet Rábold eredeti kéziratával megállapíthatjuk, a címlapon nyugodtan azt lehetett volna felírni: fordította Nagy Barna! Ugyanis Nagy munkája nem pusztán a revideálás volt, hanem az újbóli fordítás. Gyökeresen át kellett dolgoznia, többek között ezért tartott három évig a teljes kézirat elkészítése.

A lehetőségekhez képest Nagy Barna igyekezett meghagyni Rábold fordítását – „aki Kálvin műveinek magyarra fordítása terén évtizedeken át szinte mindenkinél többet fáradozott” – írja róla Nagy –, de a mondatról-mondatra haladó átdolgozás során kényte­len volt sokszor teljesen átírni vagy újonnan fordítani a szöveget

Nagy Barna fordításánál elsődlegesen Kálvin eredeti latin szövegét vette alapul.²⁹ Ugyanakkor állandóan szem előtt tartotta a múlt századig visszanyúló francia és angol fordításokat. „Ilyen formán sikerült a fordítás sok hibáját kiküszöbölni – írja Nagy – félreértéseit és homályosságait eloszlatni, Kálvin gondolatait... némileg élvezhetően és magyarán is visszaadni.”³⁰

A Római levél fordítása önmagában véve is egy fordítói remekmunka. De Nagy Barna ennél többet adott. Mert az előszóban, a kommentár jegyzeteiben olyan segítséget nyújt az olvasónak, amit csak a Kálvin és a kor teológiai gondolkodását jól ismerő tudós tudott adni.

Nagy Barna másik nagy vállalkozása, a Zsidókhoz írt levél kommentárának fordítása 1965-ben látott napvilágot.³¹ Szabó András eredeti szövegével itt is sok teendője akadt.³² Az átdolgozásban az előző munka módszereit alkalmazta. A jegyzetekben pedig csak a legszükségesebb tárgyi és történeti információkat teszi közzé.³³

A kommentár előszavában itt sem tudja a szisztematikus Nagy barna önmagát megtagadni, amikor a levél teológiai jelentőségét tárja olvasói elé. Ez a levél a Szentírás legnehezebb darabjainak egyike. A reformátori teológia megismerése szempontjából elengedhetetlen a Római levéllel együtt. „A reformátor teológia legmé­lyebb vulkanikus összefüggéseihez az egyik legegyenesebb út: Luther és Kálvin Héber-levél-magyarázatának összehasonlító tanul­mányozása.”

E sorok olvasása közben jöhetünk rá, miért éppen a kálvini újszövetségi kommentár-sorozat első két kötete lett a Római és Zsidókhoz írt levél. Mert közrejátszott Nagy Barna tudatos szerkesztői elképzelése!

A második világháborút követő két évtizedben a Magyarországi Református Egyház nagy katharzison ment át, aminek maga Nagy Barna is többszörösen lett szenvedő alanya. Az előzőekben láttuk, barthi teológiai gondolkodása vezette el Kálvinhoz. Úgy gondolta, hogy az egyre nehezedő egyháztörténeti időkben az a leghelyesebb, ha mintegy mankóul a lelkészek számára a legtisztább forrást adja: Kálvint és Kálvin kommentárjai közül is azt a kettőt, ami – mint egykor alapja volt a reformátori felismerésnek, most 400 évvel később is alapja lehet egyház megújulá­sának. Erre utal Nagy Barna 1952-ben fogalmazott következő mondata is: „...a Kálvin iskolája nélkül tévtanok és téves felfogások hatalmasodhatnak el akár az igehirdetésben és tanításban, akár az egyház bármely más élettevékenysége terén...”³⁴ Ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni: Kálvin írása nem a Szentírás, hanem csak magyarázata. Kálvin kommentárja nem a cél, hanem csak eszköz! Nem kész étel, hanem kovász akar lenni.

Nagy Barna halála óta eltelt 25 év ismételten megmutatta Kálvint fordítói munkásságának nagyságát. Azóta nincs követője!

6. Kálvin kiadatlan prédikációinak szövegkritikai gondozója

A Kálvin-kutatás nemzetközi vonatkozásaiban Nagy Barna legkiemelkedőbb és legértékesebb munkássága 1956 és halála közötti időszakban, Kálvin kiadatlan prédikációinak forráskritikai gondozásához és sajtó alá rendezéséhez kapcsolódik.

1956 augusztusában a Református Világszövetség (RVSz) James McCord elnökletével egy kiadóbizottságot hozott létre.³⁵ A kilenc tagú bizottság – köztük Nagy Barna – azzal az elgondolással osztotta meg maga között a munkát, hogy 1964-re, a reformátor halálának 400. évfordulójára lehetőleg összes kiadatlan prédikációi jelenjenek meg.³⁶ A bizottságban nemzetközi szaktekintélyek kap­tak helyet: Hans Rückert tübingeni professzor, George A. Barrois princetoni, R. Martin-Achard genfi professzorok. T. H. L. Parker lincolnshirei lelkész, R. Stauffer baseli lelkész, J.D. Benoit stras­bourgi professzor, W. F. Dankbaar groningeni, E. Mülhaupt wup­pertali professzorok és természetesen Nagy Barna.

A Bizottságban Nagy Barna Ezékiel könyve második, nagyob­bik feléről, a 23-48 fejezetekről szóló 69 beszédre vállalkozott azzal a megjegyzéssel, hogy esetleg még további 55 prédikáció sajtó alá rendezését is elvégzi.

Meg kell jegyeznem. hogy Nagy Barna választása – az Ezékiel könyvét illetően – a Kálvin-kutatás szempontjából is különleges. Míg a többi kiadatlan prédikációk (Sámuel I-II. kivételével) olyan textusokról szólnak, amelyekről Kálvinnak vagy kommentárjai vagy akadémiai előadásai a Corpus Reformatorumban már megje­lentek. Addig a Nagy Barna által kiválasztott részekről, Ezékiel 23-48. fejezeteiről nem készült semmi. Sőt az ezt a szakaszt megelőző 16-22. fejezetekről szóló 50 prédikáció elveszett. Így jószerivel csak az általa kiválasztott prédikációkból tudjuk meg, hogyan értelmezte a reformátor ennek a „súlyos” prófétai könyvnek a 23-48. fejezeteit.

Nagy Barna az említett Bizottság tagjaként, ezzel a ténnyel eddigi hazai és nemzetközi Kálvin-kutatásának méltó elismerését jelentette. Jellemző, hogy az említett forráskritikai munkák végzése közben Svájcban és Németországban igen nagy tisztelet és megbecsülés övezte, addig itthon még 1964-ben egyházi „publikációs nehézségekkel” küzd. 1965. januárjában írja Ujszászy Kálmánnak: „...Szeretném, ha egyházi lapban is írhatnék a mostani felfede­zéseimről... Nem türelmetlenkedem, de azt remélem: talán már itthon is megérett a helyzet egyházi lapunkban való jelentke­zésemre. Vagy nem még?”³⁷

A RVSZ-től 1956 őszén kapja a megbízást. A hazai történelmi események sodrába került tudós, rövid börtönidejét letöltve, csak 1958-ban tud igazán munkához látni. Annak ellenére teszi, hogy közben megfosztják budapesti katedrájától. Mégis töretlen hittel kezd kutatásaihoz. Egyébként ezt segítette elő az Egyetemes Konvent azon döntése,³⁸ miszerint 1958. július 1-el „kutató pro­fesszori” státusszal, budapesti munkahellyel, a Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület Sárospataki Gyűjteményéhez nyer beosztást. Így „munka-felügyelője” Dr. Újszászy Kálmán jó barát, egykori professzor és küzdőtársa lesz, aki így állandó bíztatója, segítője ebben a munkájában.

Az pedig külön szerencse, hogy 1958-tól, munkahelyi kötele­zettségként Nagy Barna időnként beszámol elvégzett munkájáról. Így a magyar reformációkorabeli könyvészeti és egyéb kutatásai mellett nyomon tudjuk követni – témánk szempontjából fontos – Kálvin Ezékiel könyvének feltárását.³⁹

Érdekességképpen említem még, hogy Kálvin-kutatásáról amerikai barátjának, Osterhaven professzornak magánleveleiben is részletesen beszámol. Így itt is találhatunk a kutatásra vonatkozó fontos részleteket. Osterhaven professzor anyagilag segítette Kálvin-kutatását.⁴⁰

Nagy Barna nem ismeretlenül kezdett forráskutatásához. Ugyanis 1943. évi svájci útja során alkalma volt feltérképezni a genfi könyvtárban (Bibliothèque publique) Kálvin kiadatlan prédikációit. Erről 1944-ben a Theológiai Szemlében részletesen be­számol.⁴¹ Tájékoztatása szerint ekkor még Kálvinnak összesen 560 prédikációja és 8 írásmagyarázata „várakozik arra az időre, amikor az emberiség a kultúra pótolhatatlan értékeinek pusztítása helyett újra azok megmentése és közkinccsé tételére gondolhat.”⁴²

Nagy Barna az előtte lévő kutatandó anyaggal kapcsolatban tudja mire vállalkozott. Munkáját részben könnyíti, hogy a prédikációk két kéziratos példányban állnak rendelkezésre. A genfi könyvtárban az anyagot lefényképezték és Nagy Barnához eljuttatták Pestre.⁴³

Munkamódszere a következő: első feladata a szöveg kritikai megállapítása a Genfből kapott kópiák alapján. Összesen 2000 darabot kellett átnéznie! Ezeket az ismert paleográfiai és forrásszövegközlés szabályai szerint nemcsak pontosan lemásolta, hanem pontozását és írásmódját a mai lehetőség szerint módosította és az egészet értelem szerint bekezdésekre tagolta.

Az eredetiről készített fotókópiák olvasásával többször akadt baja. 1963. júliusában⁴⁴ arról panaszkodik, hogy a rosszul sikerült kópiákat kénytelen visszaküldeni Genfbe. – De az aránylag jól olvasható szöveg feloldása is rendkívüli erőfeszítést igényelt. Az előbb említett hibás kópiák cseréje után például arról ír: ,,...ez a kézirat... igen nehezen olvasható... 18 különböző kéz írása, melyek közül 4 vagy 5 egyenesen visszataszító.”⁴⁵ Egy másik levelében pedig ezt írja: „Eleinte bizony elég nehéz volt a 6-7 különböző kéztől eredő kéziratok kibetűzgetése, az ódon szöveg néha inkább keresztrejtvényhez hasonlított, mintsem folyamatos íráshoz.”⁴⁶

A szöveg elolvasása és átírása után következett a lap aljára a szövegkritikai apparátus elkészítése. A jegyzeteket is mind fran­ciául írta, különös tekintettel a kétféle kézirat közötti különbségekre és a XVI. század óta elavult szavakra és kifejezésekre.

A lapalji apparátus másik szakasza a bibliai utalásokból állt. Ez rendkívül nehéz munkát igényelt. Mert Kálvin legtöbbször a bibliai idézeteknek a helyét és utalásait nem tünteti fel, néha csak halványan céloz rájuk. Nagy Barna ezeket is mind igyekezett megfejteni.

A jegyzetek harmadik szakaszában pedig arra utalt, hogy a reformátor milyen óegyházi és középkori exegetikai forrásokra támaszkodhatott magyarázatában. Így például Origenes, Hieronymus, Theodoretus, stb. mellett, néhány középkori rabbinus magyarázó mellett Savonarola és Oecolompadus Ezékiel-kommen­tárjait kellett szemügyre vennie.

Bár abban a szerkesztőbizottság megállapodott, s ezt Nagy Barna is elfogadta, sőt maga tett javaslatot rá, hogy nem az ő feladatuk a teljes Kálvin-kutatás elvégzése, hanem elsőrenden a szöveg közzététele a Kálvin-kutatás számára! Forrásokat csak annyiban kell megjelölni, amennyiben az nem késlelteti a jól megál­lapított szöveg kiadását. – Az eljövendő Kálvin-kutatók szerencséje, hogy Nagy Barna többször „megszegte” ezt az íratlan előírást. Talán ő volt az egyetlen, aki kollégái közül a legtöbb magyarázó jegyzetet adta.

Az így elkészült forráskritikai szöveget két alkalommal, 1964 és 1968 őszén a helyszínen vetette egybe az eredetiekkel.

Legutolsó jelentése 1968. december 30-án kelt, amiben arról számolt be, már csak 190 oldalon 12 prédikáció van hátra.

Nagy Barna halála előtt fejezte be munkáját. Elismerésül közben a Zürichi Egyetem díszdoktorátussal tüntette ki. „Márciusban vettem az értesítést arról, hogy a Zürichi Egyetem Theológiai Fakul­tása az április végén tartandó ’Dies academicus’ alkalmával tiszte­letbeli doktorrá kíván avatni” – írja jelentésében, majd hozzáteszi: „Amilyen megilletődötten vettem ezt a hírt, olyan nagy volt az örömem, hogy az avatást követően – kérésem szerint – jó másfél hónapos tanulmányút keretében 10 napot búvárkodhatok...”⁴⁷

Nagy Barna életének utolsó 12 esztendeje nagy nyeresége a hazai és nemzetközi Kálvin-kutatásnak. „Isten elvezetett annak felismerésére – írja – , hogy amíg élőszóval tanítottam, írásban milyen sokat mulasztottam. Hálás vagyok érte Őneki és az Ő összes emberi eszközeinek, hogy ezt a nagy írásbeli tartozást morzsolgathatom most naponként – délelőtt itthon a Kálvin-dolgokkal, délután a könyvtárakban a magyar reformáció remekművei között.”⁴⁸

7. A magyarországi Kálvin-kutatás szervezője

Nagy Barna közel 20 éves tanári és kutatói működése alatt a XX. századi magyar Kálvin-kutatás legnagyobb alakjává nőtte ki magát. Mint kutató páratlan és felbecsülhetetlen munkát végzett. Jóllehet addigi kutatásaival ő maga jelentette sokáig a magyar református egyház „Kálvin-Kutató Intézetét”. Figyelme ezalatt arra is kiterjedt, hogy szervezze és irányítsa a magyar Kálvin-kutatás jövőjét.

Miután 1958-től kizárólag kutató munkát végzett, több ideje maradt és lehetősége, hogy saját addigi hazai és nemzetközi tapasztalatait kamatoztatva, az Egyetemes Konventtől támogatást szerezzen ahhoz a hatalmas munkához, amit szerinte a Református Egyháznak „történelmi” törlesztésként kell elvégeznie. Mint „kon­venti alkalmazott” szoros munkakapcsolatban állt a Tanulmányi és a Sajtó Osztályokkal, az egyház tudományos életének a szerve­zőivel, köztük Dr. Bartha Tiborral.

Az Esze Tamásnak küldött jelentésekből mindvégig érződik Nagy Barna felelőssége a Kálvin-kutatás szervezése és tervezése iránt. Ötleteket ad, terveket készít. Az egyik leghosszabb 1963-ban készül el,⁴⁹ amiben az 1963-tól 1972-ig terjedő időszak évfordulói kiadványairól ír.

Nagy Barna tervei a Heidelbergi Káté, a II. Helvét Hitvallás évfordulói mellett Kálvin halálának a 400. évfordulójára koncent­rálódnak, amit „egyházunknak valóban reprezentatív, időtállóan értékes kiadványokkal kell megünnepelni.” Ezek az elképzelések voltak az alapjai későbbi „Studia at Acta Ecclesiastica” soroza­tának, aminek első kötete, nyomon követhetően, Nagy Barna inten­cióinak megfelelően a Heidelbergi Kátéról szól.⁵⁰

Az ötvenes évek Kálvin-kutatása középpontjában kommen­tárjainak magyar nyelvű kiadása szerepelt. Nagy Barna többször és több helyen sürgette Kálvin újtestamentumi kommentárjainak magyar nyelvű kiadásának teljessé tételét. A régebbi fordítások revíziója mellett János evangéliumának kommentárát tervezte újrafordítani.

Nagy Barna régen dédelgetett álma: egy magyar Kálvin-bibliográfia megjelentetése. 1968-ban ennek elkészítéséről erősíti meg genfi látogatása: ,,...megállapítottam, mekkora váradalom előzi meg és milyen öröm fogadná egy magyar Kálvin-bibliográfia elkészítését, amelynek előmunkálataival Dr. Makkay Miklós atyámfia társaságában már hosszabb ideje foglalatoskodunk.”⁵¹ Tervei szerint a Heidelbergi Kátéhoz hasonlóan munkaközösségben kellene elkészíteni. Könyvtárosainkon kívül mindazokat be lehetne vonni ebbe, akik Kálvinnal intenzívebben foglalkoztak. A minta mindenesetre a német nyelvterületről adott volt: Niesel Vilmosé, 1959-ből.⁵²

A jubileum alkalmával „Kálvin-tanulmányok” címmel tervezett egy kötetet megjelentetni, amely a nemzetközi Kálvin-kutatással is kapcsolatban, dolgozatokat tartalmazna. Szeretné elkerülni a korábbi jubileumi kötetek (1909, 1936) tematikáinak megismét­lését. Néhány új téma lehetne: Kálvin történetfelfogása, Kálvin és az antitrinitarizmus küzdelme, és e küzdelem magyar vonatkozásai. A hazai unitárizmus Kálvin-kritikája.

Nagy Barna figyelme arra is kiterjed, hogy a jubileum alkal­mával kisebb, népszerű, építő jellegű, de kifogástalan traktátusokat lehetne kibocsátani Kálvinnal kapcsolatban. Például: „Kálvin halála” címmel. Ki lehetne adni Kálvin néhány kisebb értekezését, néhány prédikációját magyar fordításban.

Végül állandó pályázatokat kellene kiírni, egy-két íves tanul­mányok megírására. Egy-egy olyan fejezet vagy kisebb kérdés kidolgozására, amelynek a Kálvin-kutatás szempontjából, hazai és nemzetközi ökumenikus vonatkozásaiban is érdekesek lehetnek: például a hitvallás kérdése Kálvinnál, Kálvin hatása a magyar reformáció legkiemelkedőbb református teológusainál.