Gergely Károly (Halmi, 1837. jan. 8. – Nagybánya, 1899. aug. 17.) ref. lelkész, az előbbinek atyja. Tanult Fertősalmáson, Sárospatakon 1856-tól, Szatmáron, hol 1862-ben a róm. katolikusoknál végezte a gimnáziumot, majd Debrecenben, hol 1868-ig a bölcsészeti, jogi és teol. tanfolyamok hallgatója volt. 1870-ben lelkésznek választatott Tivadarfalvára, 1873-ban tanárnak Szatmárra, 1877-ben Debrecenbe, 1881-ben lelkésznek Szamoskrassóra, 1887-ben Nagybányára. – Többoldalú írói működést folytatott. Egyházi érdekű cikkei nagy számmal jelentek meg az egyházi lapokban. – Művei: Egyházi beszédek ünnepkövetek számára (Gönczi K. és Rácz K. társaságában). (Debrecen, 1869.) A gimn. vallástanításról (Tiszántúli ref. középiskolai tanáregyesület 1879-i évkönyve). A ker. egyház történelme (Elemi isk. tankönyv). (Debrecen, 1885. II. kiad. 1888.) Vallásosság és prot. érzület dolgában mit várhatunk a gimnáziumtól (Tiszántúli ref. középiskolai tanáregyesület 1886-i évkönyve). Félszázados emlékiratok a vegyesházasságról. (Szatmár, 1892.) Ker. hittan (Gimn. tankönyv, Kovács Lajossal). (Debrecen, 1892.) Ker. erkölcstan (Gimn. tankönyv, Kovács Lajossal). (Uo. 1892.) Ker. egyháztörténelem (Gimn. tankönyv, Kovács Lajossal). (Uo. 1892.) Harangszentelési emlékkönyv… (Nagybánya, 1893.) Összehasonlító vallástan. (Uo. 1899.) – továbbá a Deák Ferenc emlékezetére (1876.) tartott beszéde s millenniumi imája és prédikációja. – Sógora volt →György Aladárnak.

Irodalom: Kovács Lajos: Emlékezés G. K.-ra (Tiszántúli ref. tanáregylet 1900-i évkönyve).