Gergely György (Szatmárnémeti, 1875. dec. 14. – Kecskemét, 1928. febr. 10.) ref. tanár. Az elemi iskolát Szamoskrassón, a gimnáziumot 1885-től Szatmárnémetiben, 1887-től Nagybányán végezte. 1893-tól jogot hallgatott egy-egy évig Budapesten, Debrecenben, Kolozsvárt és újból Budapesten, 1897-től bölcsészetet Kolozsvárt, míg 1899-ben bírói pályára lépett, de már 1900-ban ideiglenes helyettes jogtanár lett Máramarosszigeten, hol, miután 1902 februárjában jogdoktorságot szerzett, rendes tanárnak lépett elő. Intézete 1921-ben Hódmezővásárhelyre költözvén, ő is vele jött, 1924-ben pedig annak megszűnésével a kecskeméti jogakadémián kapott tanszéket. – Dolgozatai közül cikkeken kívül egyházi érdekűek: A felekezeti verseny a hazai oktatásügy terén. (Debrecen, 1908.) Ne feledkezzünk meg Zwingliről. (Máramarossziget, 1912.) Életképes-e a máramarosszigeti jogakadémia? (Uo. 1912.) A máramarosszigeti ref. jogakadémia múltja. (Uo. 1915.) Tudomány és vallás. (Hódmezővásárhely, 1922.) Emlékezés Ferenc Józsefre és az ő egyházi politikájára. (Kecskemét, 1927.) Az 1848. XX. tc. előzményei és végrehajtása és a prot. iskolapolitika (Uo. 1927.) – Veje volt Szabó (Bágyoni) Sámuelnek, unokaöccse →György Aladárnak.

Irodalom: Zilahi: G. Gy. emlékezete (1927.)