Apostol Pál (Zsarnó, 1787. okt. 3. – Miskolc, 1860. márc. 14.) ref. püspök. Tanulmányait Sárospatakon végezte, hol 1813 elején →senior lett. Azután külföldre ment, ahonnan hazajőve, 1815 tavaszán Losoncra választották tanárnak. 1817 áprilistól berzétei, 1826-tól jánosi, 1827-től miskolci lelkész volt. A →tiszáninneni egyházkerület előbb aljegyzőjévé, 1831-ben főjegyzőjévé, az →alsóborsodi egyházmegye 1842-ben →esperessé választotta, de ezt a hivatalt nem fogadta el. 1848 ősze kezdetén azután püspök lett oly képpen, hogy a harmadik, szűkebb szavazás után kijelentette ellenfele, hogy semmi esetre sem fogadja el a püspökséget, s így fel se bontották a szavazatokat. – Művei: A ker. vallás igazságainak csalhatatlansága (Prédikáció). (Miskolc, 1827.) A valódi hazaszeretet… (Gyászbeszéd Máriássy István felett) (Sárospatak, 1830.) Könyörgés Borsod vármegye tisztújítása alkalmával. (Miskolc, 1831.) Könyörgés… Bató Biri felett. (Uo. 1846.) Gyászbeszéd… József nádor emlékére. (Uo. 1847.) Egyházi beszédek (Sajtó alá rendezte Nyilas Samu, 2 k.) (Uo. 1864.) A felette →Édes Alberttől tartott beszéd szintén megjelent. – Veje volt →Szathmári Paksi Józsefnek.