Apafi Mihály (I.) (?, 1632. nov. 3. – Fogaras vára, 1690. ápr. 15.) Erdély ref. vallású fejedelme. Tanult Nagyváradon és Gyulafehérvárt. Részt vett II. Rákóczy György lengyelországi hadjáratában s 1657. júl. 31-én tatár rabságba esett. Kiszabadulása után 1661. szept. 14-én fejedelem lett Erdélyben, s mint ilyen, az I. Lipóttól üldözőbe vett magyarországi protestánsoknak állandóan menedéket és segítséget nyújtott. Általában a prot., közelebbről ref. egyházi érdekeknek mindig buzgó ápolója volt a vallásos lelkű, tudományosan képzett, különösen a teológiában jártas fejedelem, akire állandóan jótékony hatást gyakorolt emelkedett lelkű felesége, Bornemisza Anna, kivel 1653 júniusában kelt egybe. A →Bethlen-kollégiumot az elpusztult Gyulafehérvárról Apafi helyezte át Nagyenyedre, de azután meg szintén ő telepítette Gyulafehérvárra a →sárospataki kollégium bujdosásba kergetett tanárait és tanulóit. Számos lelkészjelölt volt külföldi egyetemeken jártában az ő →alumnusa. Tanintézetek és egyházközségek számtalan ízben részesültek adományaiban, sőt alapítványokat is nyertek tőle. Tekintélyes könyvtárat szerzett s nemcsak elősegítette egyes művek megjelenését, hanem sajátmaga is foglalkozott irodalommal. Egy Biblia-kiadás megjelenését is elő akarta 1682-ben segíteni s még ezt megelőzőleg tervbe vette annak román nyelvre való lefordíttatását. – Művei: Az egész ker. vallásnak rövid fundamentomi. (Gyulafehérvár, 1645.) (Új kiad. hely n. 1753.) Wendelinusnak a ker. isteni tudományokról írott két könyve (Fordítás). (Kolozsvár, 1674.) Universis orbis christiani regibus, principibus… (Kolozsvár), (1681.). Önéletrajzát is megírta (Erdélyi Múzeum, 1900.).