Fogarasi Pap József (Szászváros, 1744. aug. 26. – ?, 1784. dec. 17.) ref. tanár. Tanult Nagyenyeden, hol 1760-ban →subscribált s 1768-ban →köztanító lett. 1769-ben külföldre ment s ez évi szept. 6-tól Baselben, 1770. máj. 12-től Oderafrankfurtban, 1771. okt. 7-től Groningenben, 1772-től Franekerben, végül még ez évtől Utrechtben volt egyetemi hallgató. Miután ez utóbbi helyen mintegy két évet töltött. 1774. jún. 7-én lelkésszé, aug. 20-án pedig „De natura aeternitatis successionis experte et duratione rerum successive initium cessario habente” c. értekezése alapján bölcsészetdoktorrá avattatott. Visszatérve hazájába, azonnal lelkészi állást foglalt el Szászvárosban, ahonnan 1779-ben tanárnak vitték Marosvásárhelyre. Európai hírű irodalmi munkásságának méltánylásául II. József 1784. okt. 11-én a budai egyetemhez nevezte ki tanárnak. Ám ez állás elfoglalásában megakadályozta halála. – Művei részint alkalmi versek, részint azok a pályamunkák, számszerint tízen, melyekkel az utolsót kivéve külföldi versenyeken jutalmat vagy dicséretet nyert. Közülük teol. tárgyúak, vagy olyan vonatkozásúak: Sitne sensus aliquis homini innatus, quo dirigatur ad dignoscendum et impellatur ad faciendum bonum morale? (Leiden, 1774.) Possitne unitas Dei ex sola ratione demonstrari?… (Uo. 1780.) Potestne demonstrari, dari providentiam specialem a generali, qua Deus secundum leges generales hunc mundum administrat, distinctam?… (Holland fordításban.) (Haarlem, 1782.) Quae est natura moralis libertatis?… (Latinul és holland fordításban.) (Uo. 1782.) Demonstretur, nullum esse in ethica christiana praeceptum, quo vel singuli cives in commodis suis sequendis et principes in republica secundum verae politicae leges administranda impediantur. (Leiden, 1782.) Qua ratione optime demonstrari possit, non esse contra naturam Dei perfectissimum effecisse mundum, in quo mala insunt. (Uo. 1783.) Quaenam analogiae sunt fundamenta et signa? Quomodo philosophum ad explorandas physicas et morales veritates ea uti oporteat? (Haarlem, 1783.) – Üdvözlő verset írt br. Kemény Zsigmondhoz és gr. Teleki Juliannához (1766.), Bruz Lászlóhoz és Száraz Máriához (1778.), gyászverset a gr. Toroczkai Zsigmondné gr. Teleki Eszter halálára (1778.). – Mostohafia volt id. →Abacs Jánosnak és sógora →Gombási Istvánnak.

Irodalom: Szigethi Gyula Mihály fölötte tartott emlékbeszéde (P. E. I. L., 1897.), Uő.: Socrates redivivus (1785.), Benkő József: Olcsó érceket arannyá változtató… erdélyi magyar alchimista… (1785.), Koncz József: Az első prot. tanár a pesti egyetemen (Abafi Figyelője, 1884.), Uő.: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története. (1896.).