Ferenczy József (Rimaszombat, 1797. – Ránkifürdő, 1873. júl. 7.) ref. esperes. Tanult Sárospatakon, ahonnan 1824-ben tanárnak ment Miskolcra. 1826-ban külföldre indult s ezévi jún. 30-án az utrechti egyetemre iratkozott be, melyen 1829-ben teol. doktorságot szerzett. Hazajővén, 1830-ban lelkésszé választatott Sárospatakra, s mint ilyen, országgyűlési prédikátori tisztet is töltött be. 1836 májusától Kassán lelkészkedett, és itt 1853 szeptemberétől 1862 áprilisáig. majd újból 1868 nyarától →esperese volt az →abaúji egyházmegyének. Jelen volt a bécsi tanácskozáson (1855.). – Művei: De consilio et causis proditionis Judae. (Utrecht, 1829.) Beköszöntő papi beszéd… (Sárospatak, 1830.) Halotti beszéd az időnek helyes használásáról (Vékey Károly felett). (Uo. 1830.) Gyászbeszéd I. Ferenc… emlékére. (Pozsony, 1835.) Vallás az erény alapja (Gyászbeszéd Kóji Comáromi István felett). (Kassa 1846.) Gyászbeszéd József… Magyarország nádora… emlékére. (Uo. 1847.) Pünköst előtti bűnbánati imádságok (Egyházi Tárca, 1854–1855.). – Testvére volt a híres szobrász Ferenczy Istvánnak.