Ángyán János (Vörösberény, 1768. – Veszprém, 1846. jan. 5.) ref. lelkész, Vörösberényben kezdte iskoláit. 1780-tól Debrecenben tanult, ahonnan 1788 elején Nádudvarra ment egy évre tanítónak, majd miután folytatta tanulmányait. 1795 márciusában →rektori állást foglalt el Hajdúböszörményben. Innen 1797 tavaszán külföldre ment, ahol Jenában hallgatott az egyetemen. 1798-ban hazatérve, lelkész lett Szeghalmon. Ezt az állását elhagyni kényszerülvén, egy ideig hely nélkül volt, míg 1807-től Pápán, majd Pécselyen helyettes lelkészül működött. Végre 1808-ban Veszprémbe választották meg lelkésznek. – Művei: Kisebb dolgozatai elszórtan, főként a →Lelkipásztori Tárházban (1818.) jelentek meg. Önállóan kiadott művei: A ker. ember kézikönyve (Mutschelle után németből). (Veszprém, 1808.) Közönséges isteni tiszteletre mondandó templombéli imádságok (2 k.). (Uo. 1809.) (Több bővített kiadása van, utoljára 1835-ből négy részben.) Halotti prédikációkra való rajzolatok. (Pest, 1816.) Nevelés és tanítás tudománya (Niemeyer művének Chimanitól átdolgozott alakja a hazai állapotokhoz alkalmazott fordításban). I. k. (uo. 1822.,) II. k. (uo. 1833.) Az isteni külső tiszteleti rendtartásnak és eszközöknek bölcsessége prédikációkban előadva. (Buda, 1827.) A vallás, mint a királyi székeknek és a polgári alkotmánynak gyámoszlopa. (Veszprém, 1830.). Az emberi és fejedelmi igaz nagyság (I. Ferenc emlékére). Uo. 1835. Kéziratban is maradtak művei.