Felméri Lajos (Székelyudvarhely, 1840. szept. 29. – Sárospatak, 1894. máj. 22.) ref. vallású egyetemi tanár. Székelyudvarhelyen végezte a középiskolát. 1862-től Sárospatakon, 1863-tól Pesten hittanhallgató s ez utóbbi helyen egyszersmind az egyetemen bölcsészethallgató volt. 1866 őszén külföldre ment s egy szemesztert az edinburghi, egyet 1867 tavaszától a jenai egyetemen töltött. Még a heidelbergi és tübingeni egyetemen hallgatott főleg bölcsészetet, míg 1868-ban rendkívüli, 1869-ben rendes tanár lett a sárospataki akadémián, melyen bölcsészetet adott elő. 1872-ben a neveléstudomány tanszékére neveztetett ki a kolozsvári egyetemre, mely 1873-ban a bölcsészet díszdoktorává tette. – Szakjában nagybecsű írói működésével vált ki, de azonkívül, hogy ebbeli művei: Úti levelek Skóciából 1870., Az iskolázás jelene Angolországban 1881., A neveléstudomány kézikönyve 1890. – mind sok egyházi vonatkoású részletet tartalmaznak, szorosabban vett egyházi dolgozatai is vannak: A deismus történeti fejlődése… (P. E. I. L. 1865.). A deismus iránya és hatása (Uo. 1866. és Sp. Füz. 1865.). A vallásos érzelem és vallás (P. E. I. L., 1873.). A theol. fakultások reformja (Ker. Magvető, 1882.). A párisi prot. theol. fakultás és a liberalismus (Sp. Lapok, 1882.). A vallás mint tudomány (P. E. I. L., 1883.). Reformáció és újkori világnézet (Uo. 1884.). Az elfelejtett bibliák (Sp. Lapok, 1884.). A theol. fakultások elnéptelenedése okai Németországban (Ker. Magvető, 1884.). Latin előszóval kiadta →Apáczai Cseri János „Oratio de summa scholarum necessitate…” c. művét (1894.).

Irodalom: Joó István: Emlékbeszéd F. L. felett (1894.).