Fábián József (Alsóőrs, 1762. febr. 19. – ?Tótvázsony, 1825. jan. 29.) ref. esperes. Debrecenben tanult, hol 1779. febr. 19-én lépett a felsőbb osztályok elsőjébe, s előbb →köztanítói, 1789. szeptemberétől →seniori tisztet töltött be. Azután külföldre ment s a genevai és berni egyetemeken járt két évig. Hazájába visszatérvén, 1793-ban nagyszokolyi, már 1795 végére vörösberényi, majd tótvázsonyi lelkész lett. A →veszprémi egyházmegye 1805-ben →esperesnek választotta. – Főleg természettudományokkal foglalkozott, de az egyházi irodalom mezején is dolgozott. Idevágó művei: Prédikációk (Prédikátori Tárház I. k. 1–3. füzetében). (Veszprém, 1805.) Eklézsiai agenda (Uo. I. k. 4. füzete). (Uo. 1805.) Rövid értekezés a más munkájával való élésről a prédikációkban és egyéb előadásokban (Lelkipásztori Tárház IV. k.). (Pest, 1818.) A →Prédikátori Tárház további évfolyamait (1806–1808.) →Láczai Szabó Józseffel együtt szerkesztette s 12 dolgozatát közölte bennük. Szerkesztette még a →Lelkipásztori Tárházat (4. k. 1818.), melynek legnagyobb részét az ő dolgozatai töltötték meg. – Fia volt Fábián Gábor (1795–1877.), egyike legtevékenyebb és legelismertebb műfordítóinknak.