Eszéki T. István (Szatmár, 1641. v. 1642. – Kolozsvár, 1707. jún. 26.) ref. esperes. Szatmáron kezdett tanulni, majd Sárospatakon folytatta tanulását, ahol 1659-ben lépett a felsőbb tanulók sorába, s 1662. aug. 11-től a következő év tavaszáig →seniori tisztet viselt. Azután külföldre ment és 1663. okt. 31-én a franekeri, 1664. aug. 2-án a groningeni, 1665-ben az utrechti, ez évi okt. 26-án a leideni egyetemre iratkozott be. Hazatérve, 1667. ápr. 25-től 1669 tavaszáig nagybányai →rektor, ettől fogva 1671-ig aranyosmedgyesi pap s egyúttal ugyanott a Kemény János özvegyénél udvari pap, azután székelyudvarhelyi lelkész volt. Még idejötte évében →esperessé választotta az →udvarhelyi egyházmegye. Innen 1675 után Zabolára, onnan 1686 k. Kézdivásárhelyre távozott papnak. Ez utóbbi helyen hasonlóképpen esperese lett a →kézdi egyházmegyének. Végül 1696-tól Désen lelkészkedett, ez évi novembertől itt is vive az esperesi hivatalt. – Tekintélyes alapítványt tett a lelkészek özvegyei és árvái, valamint a →sárospataki kollégium részére, könyvtárának is kétharmadát a sárospataki, egyharmadát a kolozsvári kollégiumnak hagyta. Erős ellenfele volt a coccejanismusnak. – Művei: De libertate christiana. (Utrecht, 1665.) Multiplex populi papistici miseria ex credenda doctrina… (Uo. 1665.) Prima veritas defensa… (Polémikus könyv). (Uo. 1666.) Halotti magyar oratio gr. Rhédei Ferenc felett. (Sárospatak, 1668.) Rythmusokkal való szent beszélgetés. (Kolozsvár, 1669.) Diarium theologicum… (Uo. 1675.) Üdvözlő verset írt →Csuzi Cseh Jakabhoz (1665.), →Lenthi Jánoshoz (1665.), →Szathmárnémethi Mihályhoz (1666.) és Nánási Istvánhoz (1670.). Respondens volt a „De justificatione” (1665.) tartott viták során háromszor, a „De persona, ortu et interitu Antichristi” (1665.) tartott vitán, valamint egy antisocinianus vitasorozatban összesen hétszer (1665–66.). – Sógora volt →Szepsi Korocz Andrásnak.