Esperes, egy kisebb, többnyire összefüggő területen fekvő több egyházközség közös testületét igazgató lelkész, ki szemmel tartja az egyházi tisztviselők működését és magaviseletét, valamint az egyes egyházak anyagi és vallási életét. A hatásköre alatt álló testület ma már majdnem mindenütt egyházmegye nevet visel, csak az unitáriusok nevezik egyházkörnek. A magyar prot. egyházak kezdettől fogva egyszerűen tovább folytatták a római katolicizmustól átvett esperesi hivatalt, de mihelyt alkalom nyílt rá, föléje állították, szintén a régi nyomokon haladva, a püspökit is. Ott viszont, ahol ebben az utóbbiban gátolva voltak, meg kellett elégedniök az esperesi igazgatással. Így azután az északnyugati vármegyék evangélikusai 1610-ig, a Szepes-, Sáros-, Abauj vármegyeiek 1614-ig, a tiszáninneni reformátusok pláne 1735-ig voltak ebben a magyar prot. egyházkormányzati fejlődés szempontjából kezdetleges állapotban. Az esperesnek megfelelő latin kifejezések a következők voltak: Archidiakonus, vicearchidiakonus, senior, decanus, decanus primarius, episcopus, coadjutor, inspector, praelatus, vicem gerens (nem vicegerens!), melyeknek azonban nagy része előfordul más jelentéssel is.