Enyedy Andor (Sziránfalva, 1888. okt. 5. – *Bp. 1966. júli. 11.) ref. püspök. Tanult Sárospatakon, hol a gimnáziumot 1906-ban, a teológiát 1910-ben végezte. Ettől fogva →káplánkodott, míg 1914-ben sátoraljaújhelyi, 1924-ben miskolci lelkész lett. 1928-ban teol. doktorságot szerzett Debrecenben. A →tiszáninneni egyházkerület a →budapesti negyedik zsinatnak póttagjává, az ötödiknek rendes tagjává, 1932-ben főjegyzővé, 1934-ben konventi póttaggá, 1942-ben püspökké választotta. 1951-ben lemondott a püspökségről s később mint lelkész is nyugalomba lépvén. Vácott lakott. – Művei: Egyházi beszédek a reformáció négyszázados évfordulójára. (Sátoraljaújhely, 1917.) Nekem élet, a Krisztus. (Tahitótfalu, 1926.). Magyar ref. kátéirodalom. (Debrecen, 1928.) A ref. keresztszülők könyve. (Budapest, 1930.) Konfirmációi kis káté. (Miskolc. 1930.) (III. kiad. uo. 1933.) Miért jött a Jézus? (Prédikációk). (Uo. 1932.) Ezek a boldogok (A hegyi beszéd magyarázata). (Budapest, 1934.) Krisztus és… (Uo. 1934.) És szóla nekik példázatokban. (Uo. 1935.) Hit és csoda. (Uo. 1936.) Jézus Krisztus földi élete. (Uo. 1937.) Jézus Krisztus földi életének nevezetesebb eseményei. (Uo. 1938.) A nagy király követségében. (3 k.) Miskolc, 1938.) Belmissziói útmutató. (Budapest, 1938.) Magyarázatok az Apostoli Cselekedetekről írt könyvhöz. (Uo. 1940.) Az épülő és építő egyház. (Uo. 1941.) Imakönyv. (Debrecen, 1947.). Szerkesztette a Miskolci Ref. Egyház Értesítőjét 1925-től 1944-ig, a Belmissziói útmutatót 1929-től 1941-ig, valamint a szórványhívek számára kiadott „Örömüzenet”-et.